Fantasya: Az Agave viszonylag új kiadó, mégis sok szó esik róla. A stratégiátok is egyszerű, de nagyszerű: külföldön sikeres könyveket kiadni itthon, méghozzá igényes formában. "Biztos befutó" ez a recept, vagy vannak kockázatai  is?

Agave: Nem hiszem, hogy a magyar könyvpiacon - egy-két kivételtől eltekintve - bármi biztos befutó lehetne. Azt sejtettük, hogy Philip K. Dickkel nagyot nem tévedhetünk, de ő az egyetlen szerzőnk, aki eddigi könyvei révén már ismert nálunk. Kockázatok pedig vannak szép számmal. A magyar olvasó ízlése nagyon változatos, korántsem olyan könnyen feltérképezhető, mint mondjuk Angliában vagy Németországban. Egyáltalán nem biztos, hogy ami a New York Times bestsellerlistáját vezeti, az nálunk is sikeres lesz. Sőt. Látjuk, hogy hol vannak lyukak, igyekszünk betömni őket. Sok figyelmet, energiát és nem utolsósorban pénzt fordítunk egy szerzőre, nem csak rövid távon. Hisszük, hogy egy szerző bevezetéséhez legalább három könyv kell. Ha az első nem fogy úgy, ahogy vártuk, nem emeljük fel a kezünket, hogy "nem jött be." Hanem hozzuk a többit. S mivel szerzőink túlnyomó többsége ismeretlen nálunk, ezért a kockázat mindig állandó. Sőt, növekszik is, ha most utánaszámolok.

Persze a recept nem csak annyiból áll, hogy átnézzük a különböző sikerlistákat és az irodalmi díjakat nyert könyveket, aztán rámutatunk a számunkra szimpatikusnak látszó művekre. Rengeteget olvastunk és olvasunk most is, az Agave név alatt megjelenő könyvek a mi ízlésünket tükrözik, így hiába adnak el valamiből több millió példányt Amerikában, ha nekünk nem tetszik, nem fogjuk megjelentetni. És ennek az ellenkezője is igaz. Számos szerző van még a tarsolyunkban, akik soha nem értek el átütő sikereket angol nyelvterületen, de rajongásunk és tiszteletünk az irányukban olyan erős, hogy feltétlenül meg szeretnénk őket ismertetni a magyar olvasókkal.

Fantasya: Eddig szinte "dogma" volt az, hogy sci-fi-t s egyéb szórakoztató irodalmat nem lehet eladni szépirodalmi könyvekre emlékeztető borítóval. Az Agave könyveket el lehet így adni?

Agave: Igen. De szerintünk ez nem csak a mi könyveinkre áll így. Bárki, aki hisz egy könyvben, és megtiszteli úgy a szerzőt, mint az olvasót egy igényes külsővel, az el fogja adni a könyveit. Egyszer egy olvasó azt mondta nekünk: „Olyan jó, hogy végre a metrón nem kell eldugnom a sci-fit, amit olvasok.” És ne feledjük, hogy a 70-es és 80-as években sok, nagyon szép kiállítású könyv jelent meg nálunk ebben a műfajban. Persze az más kor volt, de akkor nem kezelték a sci-fit és a krimit olyan eklatánsan „alacsonyabb rendű” irodalomként, mint manapság. Azzal, hogy ilyen külsővel jelennek meg a könyveink, nem csak a magunkkal szemben állított igényesség, hanem az olvasó iránti tisztelet is. Ez a két dolog egyformán fontos nekünk. S még egy. A könyv, mint produktum szintén egy tárgy, ráadásul funkcionális is. És mindannyian szeretjük a szép tárgyakat. Ha valaki úgy dönt, hogy egy könyvvel eltölt kettesben egy hetet, akkor legyen „jó társaságban” esztétikai szempontból is. Olyan borítókat készítünk, melyek szerintünk hűek az adott könyvek szellemiségéhez, világához. Ha ez szépirodalmi könyvekre emlékeztető, akkor legyen az. Mert ha már mi sem tartjuk a szerzőinket minőségi (bár úgynevezett szórakoztató) irodalomnak, akkor baj van.

Fantasya: Az igényes külsővel új olvasóréteget értetetek el, vagy a "klasszikus" sci-fi olvasókat vettétek rá arra, hogy adják fel az űrlényes, lézerpisztolyos borítókat?

Agave: Is-is. Egy dolgot nem szabad elfeledni. A magyar olvasóközönség világviszonylatban is kiemelkedően művelt és tájékozott a sci-fi és a krimi területén a Galaktika, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, a Sirály és az Albatrosz Könyveknek köszönhetően. Ők ugyanúgy szeretik ezeket a műfajokat, mint régebben, de már nem szívesen áldoznak pénzt olyasmire, ami nem tetszik nekik. Aki a 70-es években olvasta a Kozmosz könyveit, az nem biztos, hogy a szobája falain kívül merészkedik egy olyan könyvvel, melynek a borítóján egy félpucér izompacsirta rettenetes fegyverrel kezében irtja az ellent. És ott vannak a fiatalabbak, akiknek mintha már nem lenne választásuk. Azt kapják, amit a piac állítólag diktál, akkor is, ha ebből esetleg már kezd elegük lenni. A célközönségünk pedig mindenki, aki szeret jó könyveket olvasni, és nem retten meg attól, ha egy sci-fi vagy krimi vagy horror borítója máshogy néz ki, mint amit eddig megszokott.

Persze a kérdés kicsit félrevezető. Itt ugyanis nem az űrlények állnak szemben a nem űrlényekkel, a festmény/airbrush a bármi mással. Abban a pillanatban, ahogy úgy érezzük, egy könyv űrlényt és lézerpisztolyt igényel, az fog felkerülni a borítóra. Mi csupán annyit szeretnénk, hogy ne a megszokás diktáljon, hanem csináljunk valami olyasmit, amit mi magunk, minden mástól függetlenül, jónak érzünk. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ezt az olvasók értékelik.

Fantasya: A kiadó megjelenésével megnöveltétek-e a fantasztikus -  szórakoztató irodalom tortáját, vagy inkább tovább osztottátok a már meglévőt? Mennyire tartjátok konkurenciának a régebbi kiadókat, s mennyire ők titeket? "Örültek" nektek?

Agave: Ha már tortáról van szó, akkor szerintünk inkább növeltük. Rengeteg olyan trend, szerző bukkant fel az elmúlt évtizedekben a világon, akik nagyon sikeresek, és újat tudtak mutatni. Mi, a klasszikusok mellett, ezt tartjuk alapvető feladatunknak. Meg akarjuk osztani az olvasókkal, hogy milyen remek könyvek jelennek meg szerte a világon. Mivel a magyar piac ezen a szinten (is) nagyon erős, ezért nem hisszük azt, hogy bármilyen konkurenciaharc alakulhatna ki. Sokan megférünk egymás mellett. Mutatja ezt az is, hogy azok a kiadók, akikkel eddig kapcsolatba kerültünk, nagy örömmel üdvözöltek bennünket, ahogy a boltok és az olvasók is.

Fantasya: Kis kiadóhoz képest sok könyvet adtok ki, szinte havonta egyet. Ezt még a kezdőtőkéből finanszírozzátok, vagy a már megjelent s sikeresnek bizonyult kiadványok bevételét forgatjátok vissza?

Agave: Az idén hét címmel jöttünk ki, jövőre viszont több mint húsz könyvet tervezünk kiadni. Lesz hónap, amikor négy könyv is megjelenik. A finanszírozásnál pedig azt az elvet követjük, hogy egyelőre minden egyes megtermelt fillért visszaforgatunk. Egy könyvből profitot látni igencsak hosszadalmas folyamat, így nem feltétlenül várjuk meg a nyereséget, hanem valóban a tőkénkből finanszírozzuk.

Fantasya: Könyveitekben helyet kap az Átjáró magazin reklámoldala, a magazin pedig ajánlókat, (megérdemelten) pozitív hangvételű kritikákat közöl a kiadványaitokról. Hogy találtatok egymásra?

Agave: Egy véletlen folytán. Egyik barátom szólt még tavasszal, hogy lesz a Hungarocon. Felhívtam Szélesi Sándort, küldtem neki pár könyvet, ő visszahívott, leültünk egy kávé mellé, s nagyon hamar világossá vált: rengeteg közös pont van, amiket csak össze kell kötnünk. Örülünk, hogy az Átjáróval és a csapattal ilyen jó a kapcsolatunk, amit igyekszünk majd szorosabbra fonni.

Fantasya: Az Átjáró napon ajándékba adott Dick könyv után lesz még valamiféle „közös” produktum az Átjáróval? Az Agave és a tervbe vett Átjáró könyvek célkitűzése eléggé hasonló egymáshoz...

Agave: Biztosan. Hogy az a produktum "kézzelfogható" lesz-e vagy sem, még nem tudom megmondani. Nagyon szeretjük az Átjáró Napot, és szeretnénk erősíteni a jelenlétünket. Arról is beszéltünk már, hogy esetleg az egyik szerzőnk valamelyik Átjáró Nap díszvendége lehet. Hogy kin gondolkodunk, azt még egyelőre nem árulnám el...

Fantasya: Külföldi szerzőkön túl terveztek-e magyar szerző jegyezte könyvet kiadni? Bevallom, kíváncsi lennék, hogy a „sablonos” sci-fi borítók dogmáján kívül meg lehet-e szegni az angolszász írói (ál)név dogmáját is...

Agave: Talán inkább hagyomány az angolszász név használata, semmint dogma. Reflex. Az angolszász nevű szereplőkhöz jobban illik egy angolszász nevű szerző. Találgathatjuk, hogy valós piaci érvek állnak-e mögötte, vagy álltak-e valamikor. Valószínűleg igen. De amíg Zsoldos Péter, Szepes Mária, Dévényi Tibor vagy Szentmihályi Szabó Péter a saját nevükön lettek elismert írók, és amíg az egyáltalán nem angolszász Lem vagy a Sztrugackij testvérek ekkora rajongói bázist tudtak felépíteni, addig nem hisszük, hogy túl nagy kockázata lenne annak, ha egy magyar szerző a saját nevén publikál. Most őszintén, hát nincs tisztában mindenki azoknak a szerzőknek a kilétével, akik Magyarországon angol álnéven publikálnak? Szerintünk az számít, hogy jó-e a könyv. Hívhatják a szerzőt Anasztáznak vagy éppen Jánosnak. Ha jó a könyv, akkor azt megveszi majd az olvasó. Nem keressük aktívan a magyar szerzőket, bár teljes mértékben meg vagyunk győződve róla, hogy van jó pár olyan szerző, aki kiváló könyveket ír, csak eddig még nem bukkant fel. Ha rátalálunk egy ilyen íróra, akkor a jövőben nagyon szívesen bővítjük az Agave palettáját magyar szerzővel is.

Fantasya: Egy időben mintha azt csiripelték volna halkan a verebek, hogy a Mysterious Universe sorozat az Agave színeiben indul újra... Publikus, hogy ebből mi volt az igaz?

Agave: Hm. Őszinte leszek, erről Szélesi Sándorral mi nem beszéltünk. A hercegnő nyakéke megjelenése előtt egy jó hónappal találkoztunk és dumáltunk egy jót a könyvről is, ám ez soha nem került szóba.

Fantasya: A jövő évi húsz könyv közül mennyi lesz sci-fi, illetve várhatunk-e hagyományos értelemben vett, igényes fantasy regényt Agave színekben?

Agave: Szerintem nem kell titkolózni tovább. Amit biztosan tudunk, Jövőre több kötet lesz Bankstől, Dicktől, és Laurell K. Hamiltontól, azaz az Anita Blake-saga folytatódik. Ezen kívül lesz még egy pazar horror is - őt mi mutatjuk be a magyar olvasóknak. S lesz egy nagy meglepetés, de erről egyelőre nem beszélhetek. A hagyományos fantasybe nem nagyon akarunk belefolyni, hisz ahhoz más kiadók jobban értenek…

2003.12.04

(www.fantasya.hu)