Fantasya.hu: Ha jól tudom, elsősorban regényírónak tartod magad, nem novellistának. Nyáron mégis egy novelládra kaptál Zsoldos Péter díjat, míg a regényeidet - a többi nevezettel együtt - nem tartották érdemesnek a díjazásra, hiányolták belőlük azt a "szikrát", többletet, ami pl. a tavalyi díjazottban Bán János Isten hajói című alkotásában megvolt.

Markovics Botond: Kellemes meglepetésként ért a díjazás, egyáltalán nem számítottam rá. Igazából nem is emlékszem, milyen indíttatással neveztem az Én, a halhatatlan történeteket a novella kategóriába, mert ezek igazából egy láncregény részei, igaz mindegyikük kerek, önálló történet. Valóban regényírónak tartom magam, ezen belül is az epikus ívű, sokszereplős történetfolyamok iránt vonzódom, csakúgy, mint olvasóként is. A regény kategória ki nem osztott díját az én jelöléseim tekintetében teljesen jogosnak érzem: a Gyarmatbirodalom regények kalandos, akciódús, drámai történetek, inkább közönségsikerre számíthattak, viszont a Magánháború, annak ellenére, hogy a Dark Space kalandos világában játszódik, kicsit komolyabb, komorabb regény lett, egy személyes drámát csempészett az
űrháborúk díszletei közé, de összevetve pl. a tavalyi díjazott nagyszerű regénnyel, egész más súlycsoportot képviselt.

Ami egyedül zavaró volt számomra a döntésben, hogy a zsűri miért csak most jött rá arra a lehetőségre, hogy nem ad ki díjat. Szigorúan az olvasói magánvéleményem alapján az eddigi évek során díjazottak közül, nevesítés nélkül mindösszesen két olyan regényt olvastam, amelyek esetében megérdemeltnek éreztem a díjat. De hát, minden döntésben benne van a szubjektivitás.

Fantasya.hu: Remélem nem haragszol meg érte, de ha kritikusként kellene véleményt mondanom a díjnyertes novelládról, akkor nem feltétlenül ezt értékelném a legmagasabb színvonalúnak a nevezett írásaid közül. Te melyiket tartod a legjobb művednek azok közül, amik a bizottság elé kerültek? Mi volt a választás oka, elmondják ezt a díj átadása kapcsán?

Markovics Botond: Én sem ezt tartottam a legsikerültebbnek, itt talán maga az „Én, a halhatatlan” sorozat lehetett a döntés oka, amelyre meglepően sok pozitív visszajelzést kaptam rengeteg, számomra ismeretlen olvasótól. El tudom képzelni, hogy maga a sorozat tetszhetett a zsűrinek, és szerettek volna kiemelni közülük egy történetet, és innen viszont szubjektív, hogy kinek melyik tetszett. Ugyanerre a kérdésre négy megkérdezett olvasótól én is  négyféle választ kaptam.

Hogy melyiket tartom a legszínvonalasabbnak? Az igazság az, hogy az „Én, a halhatatlan” és

a „Gyarmatbirodalom” regényei már kettő illetve van, amelyik több, mint három éve íródtak, és azóta meglehetősen sokat változott a gondolkodásmódom, az íráshoz való hozzáállásom. Nem tudnék választani közülük.

Fantasya.hu: A Dark Space regényednek volt valami visszhangja? Várható valamilyen folytatás, vagy teljesen a saját világod építésének szenteled magad?

Markovics Botond: Sajnos fogyási adatokkal nem tudok szolgálni. Folytatáson egyelőre nem gondolkodtam, nem is beszéltünk róla Bán Jánossal, mindketten más vonalon vagyunk igencsak leterhelve, és nem egy tehetséges író Dark Space regénye áll megjelenés előtt, így a sorozat jó időre be van táblázva.;-)

Fantasya.hu: Hát, talán így van.:-) Mindenesetre neked a napokban jelenik meg új regényed, az Erdőhold. Hogy mutatnád be ezt egy olyan olvasónak, aki még soha nem találkozott egyetlen írásoddal sem, s például a Zsoldos Péter díj miatt veszi le a polcról?

Markovics Botond: Először is azt mondanám, hogy az Erdőhold nagyon más, mint az eddigi regényeim. Minden szempontból kidolgozottabb, érettebb, nem véletlenül tíz hónapi megfeszített munka eredménye, ami, ha azt veszem, hogy rengeteg időt töltök írással, részemről igen nagy teljesítmény, és ennek a fele bizony stilisztika, dramaturgia, finomítgatás, egyes jelentek újraszerkesztése. Azt, hogy a regény milyen, nem tudom megmondani, mert már túl sokszor olvastam.:-) Majd az olvasók eldöntik, hogy érdemes-e a figyelmükre, és elnyeri-e a tetszésüket.

Mindenesetre, most úgy érzem, hogy "ő az én édesgyermekem”. Igazából alig akartam kiadni a kezemből, még akár évekig csinosítgatni, finomítgatni szerettem volna, csak félő, hogy innen már esetleg rosszabbá válna. Túl jól éreztem magam írás közben, túlságosan is a szívemhez nőttek a karakterek, az egyes jelenetek és mindaz a gondolatvilág, ami az egész hátterében rejtőzik.

A történet két különböző, de mégis nagyon sok mindenben hasonló fajról szól. Része az Én,  halhatatlan és a Gyarmatbirodalom ciklusokban felvázolt világnak, úgy mondanám, hogy az eddigieket inkább bevezetőnek szántam, a fősorozat magával az Erdőholddal kezdődik, és úgy, hogy semmit nem kell tudni az előzményekről, például a Gyarmatbirodalom regényeiben történtek itt nem többek történelmi eseményeknél.

Egy légkör nélküli, halott bolygó halad az űrben már vagy egy évezrede, a napjuk katasztrófáját követően a wancten nép a bolygó belsejében utazva új haza keresésére indul, és hosszú idő után megérkeznek az Erdőhold naprendszerébe. Az Erdőhold egy több szempontból is érdekes égitest, maga is bolygóméretű, egy hatalmas gázóriás körül kering (ami csillagászati szempontból érdekes nappal-éjszaka váltakozásokat okoz), és egyetlen, hatalmas kontinensét javarészt kilométer magas fák borítják. A fák között, igen extrém körülmények között egy másik, fejlett civilizáció él, és a wanctenek kemény erkölcsi dilemma elé kerülnek: dönteniük kell, hogy az erkölcsöt és a múlt értékeit tekintve fontosnak, nem avatkoznak bele a másik civilizáció életébe, hanem tovább keresik az új otthont, vagy pedig engednek a vágyaiknak, és háborút kezdenek a világ birtoklásáért. Nézetek, érdekek csapnak össze, de mivel a wanctenek a mi társadalmunkat szimbolizálják, az eredmény nem lehet kétséges...

Fantasya.hu: Ha, mint mondtad, az eddigi regényeiddel közösen alkot egy regényfolyamot, akkor mivel másabb, mint azok?

Markovics Botond: Idén év elején elgondolkodtam azon, hogy hogyan tovább. Eltelt egy év, megjelent öt könyvem, ami nagy boldogsággal töltött el, de tudtam, hogy könnyedebb, akciósabb, kalandos regényeket többet nem szeretnék írni, jó időre kiírtam magamból ezt az irányvonalat, és nem érzem követendő útnak sem. Ugyanakkor, például Orson Scott Cardot, vagy Dan Simmons Hyperionját olvasva majd megevett a sárga irigység, hogy micsoda zseniális, lenyűgöző műveket tartok a kezemben.

Az Erdőhold történetét már vagy tíz éve érlelgetem, és ahogy felépült a háttere, egyre csak halogattam a hozzákezdést, mert féltem tőle, és attól, hogy nem lesz olyan, mint amilyennek szeretném. Tavaly még csak egy alapos háttérvilág és a főbb szereplők jellemei voltak meg, de írás közben rájöttem, hogy tulajdonképpen én nem is azt a történetet írom, amit kezdetben kitaláltam, hanem egy másikat, amely legtöbbször a mai világunkat szimbolizálja, társadalmi problémákat, visszataszító mentalitást, érthetetlen gyűlöletet, az erkölcs, mint fogalom lassú eltűnését.

Ezen a ponton rájöttem, hogy olyasmibe fogtam, ami meghaladja a képességeimet és az erőmet. Orson Scott Card ezt nagyon jól megfogalmazta a Holtak Szószólója című regénye előszavában, amikor arról írt, hogy az erőn felüli dolgokra való vállalkozás az, amivel minden írónak, mesélőnek szembe kell néznie. A bukás fájdalmas, de még ennél is szomorúbb, amikor egy író nem akarja többé próbára tenni magát. Azt nem tudom, hogy én elbuktam-e, vagy esetleg sikerrel vettem ezt az izgalmas akadályt, de abban biztos vagyok, hogy az írás szempontjából, és lehet, hogy meglepő, de emberileg, saját magammal szemben és világnézetileg is rendkívül sokat profitáltam ebből a tíz hónapból.

Fantasya.hu: A honlap nevéből is adódik ez a kérdés: megmaradsz sci-fi szerzőnek, vagy a Cherubion kiadó szerzőinek többségéhez hasonlóan látogatást teszel a fantasy birodalmában is?

Markovics Botond: Alapjaiban a science fictionhoz vonzódom, maradok is ennél a vonulatnál, bár ha valaki egy fórumon felteszi az „ősi” kérdést, hogy mi fantasy és mi sci-fi, rendszerint heves vita alakul ki, és számtalan nézet csap össze egymással. Egyszer olvastam valahol, hogy a fentebb említett Orson Scott Card úgy fogalmazta meg a kérdést, hogy fantasy az, amiben fa van. :-) Ezen állítását az Erdőholddal szépen meg is cáfoltam, mert a regényben rengeteg fa van, mégis egy kőkemény SF, némiképp mozgalmasabb jelenetekkel fűszerezve.

Azonban az Erdőholdban vázolt erdőholdi társadalom felépítése, hangulata, fejlettsége önállóan akár egy fantasyhoz közelálló regény alapja is lehetne, mivel kevésbé technicizálódott, inkább a környező természetet használja fel. Itt a hangsúly az erkölcsi normákon, az ügyességen van, a csatákban például a kardokkal vívott közelharc dominál. A másik oldal viszont kőkemény technikai társadalom, ahol rendkívül erőteljesen jelenik meg a klónozásra épülő, félelmetes energiapajzs-technológia. Érdekes volt egy elmaradottabb, a természethez közelebb álló társadalom és egy technikai civilizáció találkozását megjeleníteni, de úgy hiszem, megtaláltam azokat az eszközöket, amelyek mindkét társadalomnak meglepetéseket okoznak majd.

Fantasya.hu: Mik a további terveid?

Markovics Botond: Az Erdőhold egy öt- vagy hatkötetes ciklus nyitóregénye, a végére fény derül minden részletre, és le is zárom ezt a történetfolyamot. Már javában írom a következő Erdőhold regényt, Erdőhold Urai címmel, azt követően pedig az Én, a halhatatlan sorozat lezáró regényét szeretném végre elkezdeni, amelyet követően a sorozat beolvad az Erdőhold ciklusba. Ez a harmadik Erdőhold regényben, az Erdőhold halhatatlanjaiban fog bekövetkezni, amikor az Erdőhold főhőse, Zand Dewaynes találkozik a legendás Marcus Barbess-szel, és kettőjük küzdelme alkotja a fő cselekményszálat.

Fantasya: Viszonylag „friss” író vagy, mégis elég sok kötettel és egy Zsoldos díjjal büszkélkedhetsz már. Mint „új fiú”, hogyan látod a fantasztikus irodalom helyzetét itthon?

Markovics Botond: A helyzet rossz, de mégis úgy érzem, hogy talán van remény arra, hogy az SF, és ide vehetjük a fantasy-t is, újra megtalálja a helyét a világban. Hiszen, a mozikban SF és fantasy filmek döntögetik az újabb és újabb bevételi rekordokat, tehát kizárt, hogy ne lenne iránta érdeklődés. A probléma talán ott van, hogy a könnyed filmek nem egy írót csapdába ejtettek gondolkodásmódilag, és mindkét irányzat eltolódott a könnyedebb,
akciódúsabb, kalandosabb, szuperképességű hősöket bemutató irányba, ahol a karakterek, az emberi tényező alárendelődnek az akciónak és a kalandnak.

Én úgy gondolom, hogy aki könyvet vesz a kezébe, nem csak ennyire vágyik, hiszen
akkor inkább megnéz egy filmet, ahol a látvány szebb, a robbanásokat, csatákat kapja vizuálisan, nem kell erőltetnie az agyát mindennek elképzelésével. Egy könyv többnyire sokkal intelligensebb, tartalmasabb, mint egy film, más szinten hat az emberre, engedi szárnyalni a fantáziáját, a képzeletét, és emellett gondolkodtat.

Ott érzem a problémát, hogy a licencregények, a könnyed hangvételű, vég nélküli kalandsorozatok, a számítógépes játékok könyvváltozatai sokakat eltántorítottak a műfajtól. Minden sorozat elfárad előbb-utóbb, csak akik csinálják, hajlamosak ezt nem észrevenni.
Azt tapasztalni, hogy a sci-fi rajongók jelentős része ma a múltban él, Asimovot, Clarke-ot, Herbertet olvas újra sokadszor, és gyanakodva emeli le, majd teszi vissza a polcra a ma megjelenő, ismeretlen fantasztikus regényeket, legyen az magyar író, vagy Hugo, Nebula, World Fantasy díjas külföldi szerző alkotása, akikről azonban semmit sem tudnak, és így nem is mernek kockáztatni. Elszaladt mellettünk a világ, nem ismerjük a kortárs nemzetközi írókat, nem igazán tudjuk, ki az a Dan Simmons vagy éppen George R. R. Martin.

Szerencsére van egy jó és fejlődőképes SF & Fantasy újságunk, az Átjáró, amelynek kezében a lehetőség, hogy újra irányt mutasson, és segítsen tájékozódni, olyan írókat bemutatni, akiktől regényeket is érdemes elolvasni, mint például a fentebb említett két személy, akiknek alkotásai eddig a legnagyobb hatással voltak rám.

Fantasya.hu: Régebben írtál a magazinba pár kritikát, mostanában már nem nagyon lehet találkozni a neveddel az újságban. Könyveidről is csak a Bibliográfiákban lehetett olvasni. Most, hogy a Zsoldos Péter díjas írók sorába léptél, elképzelhetőnek tartod, hogy a fantasztikus irodalom nyomtatott sajtója is tudomást vesz rólad? Mi lehet az oka a hallgatásnak?

Markovics Botond: A kérdés jó, a válaszra kompetens személyek az Átjáró magazin szerkesztői, talán érdemes lenne őket megkérdezni helyettem.:-). Végül is, arról írnak, amiről akarnak, vagy amihez érdek, üzleti kapcsolat fűződik. Ez kiadói oldalról érthető, viszont olvasói oldalról nem igazán tudok vele mit kezdeni.

Fantasya.hu: Mennyit olvas egy olyan író, aki annyit ír, mint te?

Markovics Botond: Kevesebbet, mint szeretne. Túl sok a könyv, és kevés az időm, így nagyon megválogatom, hogy mit olvassak el, és szerencsére az utóbbi időben, megfogadva nem egy olyan ember tanácsát, akiknek bízom az értékítéletében, többnyire csak maradandó élményt nyújtó könyvek kerülnek a kezembe, mint például a „Hyperion”, vagy a „Trónok harca”.

Fantasya.hu: Sci-fi íróként és olvasóként mekkora hatással van rád egy fantasy regény?

Markovics Botond: Ha azt a fantasy regényt George R. R. Martin írta, akkor igen nagy hatással. Sajnos az írás egyik hátránya, hogy más szemmel olvasok egy regényt, mint régebben, vagy mint azok, akik nem írnak. Sok olyan dolog nagyon könnyen kizökkent, amikor meglátom a dramaturgia gyengeségét, a jellemek hiányát, és fél szemmel az író által alkalmazott eszközöket, a stílusát tanulmányozom. Martintól a Trónok harca egyszerűen lenyűgöző volt, és sikerült a fenti rossz szokásomat elfeledtetni olvasás közben, viszont utólag visszagondolva, rengeteg új dologra vezetett rá.

Fantasya.hu: Elképzelhető, hogy kedvet kapsz, s előbb-utóbb mégis írsz valami hasonlót??

Markovics Botond: Az én világom az SF, számomra sokkal több lehetőséget tartalmaz, mint például a fantasy irányzat. Úgy fogalmaznék, hogy én nem elsősorban science fictiont szeretnék írni, hanem mélyen elgondolkodtató, de egyben szórakoztató történeteket, amely kiszakítja az olvasót (és az írót is) a valóságból, vagy annak egy új aspektusát világítja meg. A lényeg azonban a szereplőkön, az emberi tényezőn van, mindig embereket, emberi jellemeket állítok szokatlan helyzetekbe, körülmények közé, és azzal foglalkozom, hogyan reagálnak egy új, a mai világunkban elképzelhetetlen helyzetben.

2003.10.16

(www.fantasya.hu)