Lexikonszócikk:

SZABÓ SÁNDOR (A. Taylor Crabe, szs, ) Bácsalmáson született 1979-ben, jelenleg tanárként dolgozik. A →SOLARIA MAGAZINban publikálta első novelláját, majd a lap munkatársa lett, tanulmányokat, interjúkat, kritikákat jelentetett meg. A SOLARIA (ideiglenes) megszűnése után kis szünet után a →FANTASYA.HU lap cikkírójaként folytatta a SOLARIÁn és a →SCIFI.HU-n megkezdett interjúsorozatát a hazai SF és F élet szereplőivel, azonkívül kritikákat és egyéb cikkeket publikál. Első nyomtatásban megjelent novelláját a Cherubion kiadó jelentette meg 2003-ban, majd még abban az évben követte első regénye, a →DARK SPACE sorozatba írt Dominium első része. Szintén 2003-ban jelentette meg a Parakletos kiadó Prón c. kisregényét. Azóta a →CHERUBION írói stábjának tagja, több novellát, regényt, kisregényt publikált.

Portrérészlet:

SZABÓ SÁNDOR (A. TAYLOR CRABE) BEMUTATÁSA,
ODO ÍRÁSÁNAK RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA,
EREDETLIEG KÖZÖLTE A SOLARIA.HU

„Miért kezdtem írni? Nem tudom – rosszul érzem magam, ha nem írok valamit. Úgyhogy ezért.”
Szabó Sándor aka szs aka A. Taylor Crabe

Rekordert avatunk! A Guttenberg galaxis csúcsdöntőjét… Íme, az ember, akinek negyedikes gyerekként lekörmölt tíz oldalas történetét édesapja közreműködésével legépelve és bekötve a mai napig őrzi a Kunszentmiklósi Városi Könyvtár.

„A címe a „Sárga Kagyló kalandja”, s egy nagy állatháborús könyv a Moby Dick vezette bálnák és a kardszárnyú delfinek harcáról, amelyben végül a bálnavadászok nyernek… A Galaktika egy elbeszélése ihlette a történetet, s nyomokban észrevehető, hogy édesapám biológus…” Ebbe azért tényleg bele lehetne sárgulni, mármint az irigységtől… És a felfelé ívelő pálya láttán is, ha lenne bármilyen értelme az irigykedésnek. Már ha lehet egy ilyen fiatal ember esetében az alig elkezdődött életpálya ívéről beszélni.

Azért egy jelző illik a Szabó-jelenségre. Meredek – úgy az ívet, mint maga szs eddigi eredményeit így lehet jellemezni – bizony, ez meredek! És az az elméletem is újra megerősítést nyert, hogy minél sokoldalúbb valaki, annál nagyobb esélye van jó tudományos-fantasztikus történeteket írni. De emellett sok minden mással is foglalkozni. Mert pedagóguscsaládjából magával hozott szilárd értékszemlélete pályaválasztására is hatással volt. Ámbár, ahogy a korai indulás is tanúsítja, szs elég hamar eldöntötte, hogy író akar lenni. Méghozzá író-bölcsész-pedagógus. Sci-fi és egyéb műfajú író. És angoltanár. Meg fordító. És teológus, tehát vallástanár meg osztályfőnök és drámapedagógus. Vagyis egyúttal dramaturg is és drámaíró. Meg SF szerkesztő és cikkíró, vagyis egyúttal kritikus is, ja és nem mellesleg mostanság lexikonszerkesztő…

De amit önmaga fontosnak tart leszögezni: „Szóval nem azért vagyok tanár, mert másra nem vagyok jó. Hanem mert szeretem. Egy percig sem csinálnám tovább, ha nem szeretném…”

De csinálja a többit is, pedig úgy tűnik, Csurgón is csak huszonnégy órából áll egy nap. És akkor még nem beszéltünk a civil Szabó Sándorról, az emberről, a családfőről, a hobbimakettezőről…

De szs-nek ebbe a napi két tucat órába sok minden belefér. Még az is, hogy kíváncsiskodásomra és a pályaindulásával kapcsolatos kérdéseimre íróhoz méltó alaposságú választ küldjön a kezdetekről: „Eleinte azt hittem, hogy elég az, ha írok valami olyat, ami elég jó ahhoz, hogy publikálni lehessen… Annak rendje és módja szerint leszedtem a netről címeket, ahova vártak kéziratokat, szinopszisokat, s küldtem elkészült novellát, regényszinopszist. Azóta sem válaszoltak rájuk, s ma már tudom, hogy ez teljesen reális. Egy ismeretlen név ismeretlen írása némi besegítés nélkül csak nagyon szerencsés esetben talál elfogadásra. Úgyhogy rájöttem, hogy ismertté kell tenni a nevemet, hogy valahogy kiríjon a kismillió többi kéziratbeküldő közül. Bölcsészkaron tanultam akkor, nem okozott különösebb gondot tanulmányok, kritikák elkövetése, mind a mai napig csinálgatom, mert szeretem. Az akkori Solaria cikkírója lettem, neten összeismerkedtem pár emberrel, többek között Botonddal, akiből később Hackett néven népszerű szerző lett, és elkezdtem interjúkat is készíteni…” Végül eljutott Bán Jánoshoz, akinek egy buzdító kérdésére kezdetét vette a szerző együttműködése a Cherubion Kiadóval, és ennek eredményeképpen megjelent A. Taylor Crabe írói álnév alatt egy novella, majd az eredetileg trilógiának szánt Dominium – Viadalív regény első része, melynek további két kötete összedolgozva egy könyvbe várja, hogy a nyomdába kerülhessen.

De szs valóban az az író, aki nem hagyja beskatulyázni magát. Érdeklődése az SF világában elsősorban a hard felé irányul, de nem a kategóriák, témák, stílusok érdeklik, ő elsősorban a ma emberéről akar írni az SF nyelvén. Mert számára a sci-fi sokkal inkább nyelv, az önkifejezés eszköze, mint valamiféle szigorúan behatárolt műfaj.

Odo

Ami a portréból kimaradt: (a levelezés publikálatlan részletei)