Fantasya.hu: Érdekes helyzetben vagyok, hiszen a fantasya.hu munkatársaként a honlap egykori főszerkesztőjét kérdezem. A lemondásodról olvashattunk annak idején,mi történt azóta? Most már van egy kis rálátásod a hatásaira is, jól döntöttél? Nem hiányzik?

Dr. Berke Szilárd: Hát igen. Nagyon fájdalmas volt a szakítás, de le kellett faragnom azokból a tevékenységekből, amelyek leginkább csak munkával járnak, és a család nem látja közvetlen hasznát. Kétgyermekes apaként az ember értékrendje sajnos vagy sem, de durván átrendeződik. (nevet) Természetesen nagyon hiányzik, de már kezdem megszokni ezt az állapotot. A legnehezebb egyértelműen az első néhány hét volt, amikor tudatosan lezártam minden csatornát, ami úgymond a fantasya-hoz vezetett. Még a naponta látogatott kedvencek sorából is kivettem, manapság persze újból az elsők között van. Amúgy maga a műfaj betölti a mindennapjaimat, úgyhogy bármikor le tudom magamat foglalni hasonló dolgokkal. Ha nem így lenne, az nem is én lennék: úgy érzem, a fantasyvel egy egész életre szóló barátságot kötöttem; bár több is ez, mint barátság.

Fantasya.hu: Milyen „kívülről” szemlélni? Jó irányba halad azóta a lap, hogy érzed?

Dr. Berke Szilárd: Külsősként kritikus szemmel látogatom a lapot, és azt kell mondanom, az utóbbi egy hónapban nagyon felpörögtetek. Egy sereg területen kínálkozik még előrelépés, de úgy gondolom, mindegyikre sort kerítetek idővel. Ha nem kényelmesedtek el, tartalmas és főként izgalmas fantasya-jövőképet látok magam előtt (nevet). De hogy ne csak dicsérjek: az kiválóan látszik, hogy a jelenlegi csapatban óriási potenciál rejlik, de a menedzselést szerintem több területen fejleszteni kell. A kulcskérdés az, hogy hová akartok eljutni az elkövetkező 1-3 évben.

Fantasya.hu: Nem olyan rég jelent meg hírként, hogy megújult a honlapod.  (www.multiverzum.hu) Ha meglátogatja az ember, nem győzi kapkodni a fejét, hogy mennyi mindennel foglalkozol. Ebből a fantasy-t emelném ki: hogy kerültél ilyen szoros kapcsolatba vele?

Dr. Berke Szilárd: Ha tágan értelmezem a kérdést, akkor azt mondom, már tízévesen képzeletbeli világokban kalandoztam elalvás előtt, visszatérő szereplőkkel, sajátos környezetben. Majd valamikor talán ezeket az „álmokat” is papírra vetem, lévén, a mai napig fejben vannak. A nyolcvanas évek közepén, végén a scifi volt az abszolút favorit (Robur, Galaktika, Delfin-sorozat). Az első „igazi” fantasy-könyvélményem emlékezetem szerint a „Conan, a bosszúálló” volt (1991), majd ezt követte a Káosz-ciklus, s végül minden, ami elérhető volt a műfajban. Ugyanebben az időben Győr és Mosonmagyaróvár között utazva ismerkedtem össze a szerepjátékkal, amit egy kedves barátom, Inhaizer Gyula tálalt fel nekem, aki éppen a Sárkányszívroham találkozóról érkezett, felpakolva a mesélők minden szükséges, és főként roppant látványos kelléktárával (100 oldalas kocka? Még ilyet?:)). Csakhamar egy AD&D partiban találtam magam, valahol Greyhawk világán, majd Ravenloft borongós vidékei következtek, aztán egy kevéske Ynev, s még több Ammerúnia (eközben sajnos az egyetemi évek is leperegtek). Ma is örömest játszanék, de erre aztán már tényleg nincsen időm. Manapság egyetlen vonalat viszek csupán a „régi” időkből, ez pedig az írás a Cherubion kiadónál, 1995-től kezdődően.

Fantasya.hu: Szerepelsz az Átjáró impresszumában is, a magazin körüli (legalábbis az internetes) életben mégsem nagyon jelensz meg. Pontosan mit csinálsz a lapnál?

Dr. Berke Szilárd: A kezdeti időben nagyon komolyan számítottak a közreműködésemre, idővel azonban világossá vált, hogy nem tudom a vállalt feladatokat ellátni. Leginkább novellák begyűjtésével, előzetes szűrésével és külföldi szerzők beválogatásával voltam megbízva, de ez túl sok volt együtt, illetőleg a vidéki lét sem kedvezett az együttműködésnek (jelenleg is Kaposvárott lakom). Ma a gépezet már önjáró, én pedig könyvkritikák írását vállalom be. A decemberi számtól kezdődően várhatóan minden Átjáróban elkövetek majd egy-egy kritikát. A magazin internetes életében nem működöm közre, de ott nem is vagyok feltüntetve a szerkesztőségben. 

Fantasya.hu: Számodra milyen érzés egyszerre szerkesztőnek és szerzőnek is lenni? Mennyire tudod elkülöníteni a kettőt, el kell-e egyáltalán?

Dr. Berke Szilárd: Szerintem nem szükséges elkülöníteni a kettőt, sőt, valahol szerencsés is a párosítás. Egy szerkesztő rendszerint többet lát meg a piacból, az aktuális folyamatokból. Ez nem hasznosul ugyan közvetlenül az írói munkában, és visszafelé sem működik, ellenben én szívesen elemezgetek ezt-azt, részben a „világi” munkámból adódóan. Újabban egészen konkrét terveim vannak Ammerúniával, s a tervezéskor nagyban hagyatkozok mindazokra az ismeretekre, amit magamra szedtem a szerkesztői minősítésben. Nem kell persze nagy titkokra gondolni, de mindenképpen több ötlet jön így, hogy nem „pusztán” íróként vagyok jelen a piacon. A szerkesztés mindamellett nem túl hálás feladat. Ha valaki véresen komolyan veszi, iszonyatosan sok időt és energiát emészt fel, s főként rengeteg buktatót rejt, ami egy íróra nézve kellemetlen következményekkel is járhat. Elég, ha a „politikai” megbélyegzést említem, ami ismerve a kiadók között feszülő kisebb-nagyobb ellentéteket (jobb esetben semlegességet), már önmagában is elegendő indok a szerkesztői pozíciótól való elzárkózásra.

Fantasya.hu: Elég régóta foglalkozol már a fantasyval, ahhoz képest mégsem jelent meg sok könyved. Számtalan egyéb elfoglaltságod miatt van ez, vagy téged nem látogat meg annyiszor az ihlet, mint másokat? Hogy születik meg nálad egy írás

Dr. Berke Szilárd: Attól függ, mi, vagy ki a viszonyítás alapja. Tudnék többet is írni, de nem ebből élek. Elsőbbséget élveznek azok a munkáim, amiből a napi megélhetést finanszírozom. A fantasy – legalábbis az írás – számomra hobbi és önmegvalósítás, igaz, afféle hobbi, amiről soha nem tudnék lemondani. Ha sokszorta jobban megfizetnék, mint amennyire nem, akkor talán nem foglalkoznék mással. A mennyiséget tekintve nem kell szégyenkeznem abban az értelemben, hogy 12-16 óra alatt akár 40.000 leütést is kihozok magamból. De abban valószínűleg egyetértünk, hogy nem ez a minőség mércéje. Van viszont egy régi álmom: írni végre egy olyan elbeszélést, amit az elkészülte után félre tudok tenni egy hónapra, aztán megint elővenni, belejavítani, és azt elküldeni a kiadónak… Ennek valahol ellentmond, hogy több olyan írásom, amit jól sikerültnek tartok, éppen hogy fél nap alatt készült el, rendszerint a Somogy IC-n zötyögve.

Az ihlettel nincsen gond, bár kétségkívül az a típus vagyok, akinek hangulat kell az íráshoz. Ha nem kedvezőek a körülmények (manapság soha nem azok), akkor nagyon tudok szenvedni, ha gép elé kell ülnöm. Ellenben ha jó formában vagyok (főként télen), rengeteget tudok írni egy ültömben, mivel a mondatok önmaguktól kipattannak a fejemből. Ilyenkor nem érzek fáradtságot: a kimerülés biztos jele az, ha jönnek a hőhullámok, és teljesen leizzadok. (nevet) Akkor abba kell hagyni, és az utolsó gondolatokat, mondatokat papírra vetni. Reggel pedig újra felveszem a fonalat.

Fantasya.hu: És hát ötlet is van bőven…

Dr. Berke Szilárd: Egy könyvet meg tudnék tölteni az ötletekkel (nevet). Na jó, csak egy kisebb füzetet. Sokszor kell megálljt parancsolnom, hogy ne foglalkozzak egyszerre öt elképzeléssel. Manapság már kíméletlen vagyok magammal szemben, és csak két-három vasat tartok a tűzbe.(nevet) A legjobb ötletek mindig a legképtelenebb helyzetben jönnek, időpontra, helyszínre való tekintet nélkül. Ilyenkor nem árt, ha van egy toll és egy füzetecske a közelben. A hirtelen ötletek ellenére azért ragaszkodom egy vázhoz, amit jó előre felépítek. Régebben szinte mondatról mondatra megterveztem az elbeszélést, ma már csak a leglényegesebb elemeket. Azzal még nem próbálkoztam, hogy csak úgy belecsapok valamibe, és „aztán meglátjuk, mi lesz belőle”. Részfejezeteknél, egypercesnél még működhet is ez a technika, de nagyobb terjedelemnél szvsz nem: egy regények kell hogy legyen szerkezete, dinamikája, ami odafigyelést, tervezést igényel. A közeljövőt tekintve azt gondolom, a Cherubion kiadónál évente 2-3 elbeszélésre lehet számítani tőlem, éppúgy, ahogy eddig.

Fantasya.hu: Érdekes kezdeményezéssel találkoztam a honlapodon: amatőr szerzőket szeretnél bevonni az általad megalkotott világok életre keltésére, élettel való megtöltésére. Hogy fog ez kinézni a gyakorlatban, mondanál valamit erről részletesebben? A tehetséges amatőr alkotók mire számíthatnak, valamiféle nyomtatott formában való megjelenésre, például?

Dr. Berke Szilárd: Örülök, hogy rákérdeztél, mivel ez a kérdés foglalkoztat mostanság a leginkább. Nemes Pistitől szabad kezet kaptam Ammerúnia (fel)fejlesztéséhez, ami biztos alapot jelent a továbblépéshez. Az ő támogatása lehetővé teszi, hogy a világ a jövőben ne csak „egyemberes” legyen, hanem bárki munkálkodhasson benne, akinek kedve van hozzá. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenkinek azonnal, automatikusan lehetősége lesz a publikálásra. A jelentkezőknek első lépésben nagyon komoly szűrön kell majd átesniük, és csak utána következhet a fél-egy éves „tesztidőszak”, ami alatt kiderül, képes-e a csapatmunkára, illetve milyen elbeszélések születnek a tollából. Már majdnem teljes a lista azokból, akiket személyesen fogok felkeresni a következő napokban: tőlük már olvastam különféle novellákat, és szívesen együtt dolgoznék bármelyikükkel. Mindenki más számára még idén kikerül a honlapra egy pályázati lehetőség, amire várjuk a jelentkezéseket. Szükségünk lesz rövidesen olyan csapattársakra is, akik járatosak a szerepjátékokban (a játékrendszerek ismerete a leglényegesebb), hiszen világleírás is készül Ammerúniához, számos rpg-elemmel fűszerezve. De ez már a következő lépés lesz, most első feladatunk az

írói alkotóközösség létrehozása. 

Fantasya.hu: Az itthoni fantasztikus irodalom kisebb szeletét kitevő sci-finek van
országos díja, ami körül ugyan gyakran izzanak az indulatok, de mégis működik s valamiféle viszonyítási pontot ad a sci-fi tábornak. Mi a helyzet a Fantasya díjjal? Lapunkon is van egy rész ezzel kapcsolatban, de már régóta nem látszik semmi változás. Te hogyan képzelnéd el ezt a díjat, mi kellene hozzá, hogy megvalósuljon?

Dr. Berke Szilárd: A fantasy-díj 3-4 éve napirenden van, sőt, már legalább két tervezet is elkészült hozzá, olyan, amit már Tóth Norberttel közösen alkottunk meg. A Fantasya feladata lesz az elképzelést készpénzre váltani. Az írók, köztük jómagam is, nagyon várják, és az Olvasók is csak nyernének általa. Egy hasonló díj valahol legitimizálja a műfajt, s emellett a benne alkotó művészek munkáját is elismeri. Eligazodás az olvasónak, ösztönzés, útmutatás az írónak. A munka legnehezebb része egy olyan értékelő bizottság életre hívása, amely mind az írók, mind az Olvasók, mind a kiadók/kereskedők részére elfogadható; tagjai egyrészről függetlenek, ugyanakkor otthonosan mozognak a műfajban. Vannak, voltak tippjeink a bizottság összetételére, de a Zsoldos-díj körüli fellángolások elvették a kedvünket a szervezéstől, és más elfoglaltságok is közbeszóltak. Előkerült a közönségszavazás lehetősége is, de ennek megvalósítása sem egyszerű. Remélem, azért nem adjátok fel! Kiváló meglepetés lenne bejelenteni a Fantasya hatodik születésnapján, 2004 márciusában… (nevet)

Fantasya.hu: Idén a neved elé került két betű, dr. Berke lettél. Ha jól tudom, tanítasz is. Tudják a tanítványaid, hogy egy fantasy szerzőt tisztelhetnek a tanár úrban?

Dr. Berke Szilárd: A doktori fokozat megszerzése fontos lépés volt az életemben, de természetesen nem e körül forog a világ (a félreértések elkerülése végett: társadalomtudományok, azon belül gazdálkodás- és szervezéstudományok területen doktoráltam, alapvetően a termékminőség/vevői elégedettség körül vizsgálódva, tej- és hústermékek piacán). A mai napig nem tudom, melyik énem fog végül győzedelmeskedni: a tudomány, avagy a fantáziálás. Egyáltalán, szükséges-e egyiket, avagy a másikat választanom. Egyelőre megfér egymás mellett a kettő, de egyre szűkösebben. Mindkét pálya elkötelezettséget, jó adag kitartást igényel, és az elvárások is csak növekednek. A szülői ház a tudományt pártolja, a szívem a fantasy felé húz. Amíg lehetséges, a kettőt egymás mellett űzöm. Az oktatói gárdából csak nagyon kevesen tudják, hogy foglalkozom „regényírással”, a hallgatók közül még kevesebben – nem reklámozom. A legtöbbek számára ez a két „műfaj” nem összeegyeztethető, sőt, egyesek szemében egyenesen komolytalan egy tudományos szakembertől. Marketingesként és reklámosként ilyenkor persze hivatkozhatnék arra, hogy én is az a fajta állat vagyok, aki, mint tudjuk, mindig két lábbal a föld felett jár, és egyes helyeken érthetetlen módon „kreatívnak” hívják. És milyen igaz: a reklámtervezői, szövegírói szakma ideális lenne a számomra – voltak is ilyen próbálkozásaim, de sohasem volt eléggé komoly az elhatározás ahhoz, hogy szedjem a sátorfát, és Budapestre költözzem emiatt. Tehát, marad a meghúzódás: nálam nem találsz az irodában jól látható helyre kiállított regényeket, fantasy posztereket. Ez a részem megmarad a családi köteléken belül.

2003.11.26

(www.fantasya.hu)