Fantasya.hu: Az „Új Galaxis” antológia úgy indult, hogy a szerzők fizettek a megjelenésért. Ez egyesekben visszatetszést szült, mondván, hogy ez a színvonalat is mutatja. Most, némi rátekintéssel a dologra, kinek a véleménye bizonyult helyesnek?

Ambrus Attila: Megértem, hogy manapság sokakban kétkedés merül fel, ha azt hallják, hogy bizonyos dolgokért fizetni kell. Akikben visszatetszést szült az Új Galaxis antológia-sorozat ötlete, azok túlnyomórészt hangot is adtak ennek a  www.scifi.hu fórumain  és magánlevélben is (ambrusa@ajk.pte.hu). Tették mindezt úgy, hogy a kiadvány még nem is látott napvilágot, tehát semmiféle valós véleményük nem lehetett róla. Ma Magyarországon rengeteg kiadó létezik, és ezek egy (nem jelentéktelen) része úgy is ad ki könyveket, hogy saját anyagi befektetése mellett felhasználja a szerzők támogatását is. Ez a tudományos művek esetében talán még ismertebb kiadás-finanszírozási forma, mint az irodalmi alkotásoknál. Nagyon neves kutatók, egyetemi oktatók volnának például említhetők, akik kutatási pénzekből fordítanak efféle célokra is.

Visszatérve az eredeti kérdésre, meg kell jegyeznem, hogy a kifejezés, hogy „a szerzők fizetnek a megjelenésért”, némi magyarázatra szorul. A szerzők valóban támogatják a kiadvány megjelenését, de valójában nem veszítik el a befizetett pénzt. Befizetésüket ugyanis tulajdonképpen nevezhetnénk elővételnek is, hiszen a befizetett összegért annyi tiszteletpéldányt kapnak a kötetből, ami teljes egészében fedi a „támogatás” összegét. Azt meg sem említem, hogy addig, míg a kéziratszövegekből kész, papírra kerülő anyag lesz, mennyi munkafázison kell átvergődnie az írásnak. A jelentkező szerzőkkel telefonon és e-mailban is tartjuk a kapcsolatot. Megbeszéljük a művükkel kapcsolatos észrevételeinket, javaslatainkat. Korrektúrázunk, tördelünk, majd megjelenés előtt elküldjük a véglegesnek tekinthető kefelevonatot. A támogatásuk befizetésére csak az utolsó fázisban kerül sor, amikor már a nyomdában van az anyag.

Természetesen a beérkező anyagokat megpróbáljuk minél előbb átolvasni, hogy ne kelljen heteket-hónapokat várakozniuk a jelentkezőknek. Sajnos, nagyon sok pályamunka nem éri el az elképzeléseink színvonalát. Utasítottunk már el nevesebb, „más helyen sokat publikáló” személyeket is. Persze, az ilyesmi aztán sokszor haragként visszaszáll ránk...

Sokakat az „rémített” meg, hogy úgy gondolták, idézem: „az Új Galaxis konkurenciát jelent...” Úgy érzem, ez eléggé nevetséges kijelentés manapság. Nem hiszem, hogy bárkinek is rettegnie kelljen, ha meglát a könyvesboltban egy „másfajta” könyvet, mint amiben ő érdekelt.

A napokban jelent meg a 3. kötet, azonban visszatekintve sem tudom megállapítani, hogy hoztuk-e a „kívánt színvonalat”. Remélem, hogy ezt az olvasók majd eldöntik, mint számos más könyv esetében is. Abban, hogy csak ez jó, vagy csak amaz jó, nem hiszek. Kinek az egyik írás tetszik, kinek a másik. Mindenkinek az ízlését nem tudjuk kiszolgálni... nem is célunk.

Fantasya.hu: Honnan jött az egésznek az ötlete?

Ambrus Attila: Tulajdonképpen ez egy régi ötletnek a megvalósulása. 2000-ben már egyszer született egy gondolat „Galaktika 2000” címmel, de akkor olyan ellenállásba ütköztünk, hogy a végén inkább hagytuk az egészet. Nem kellett volna, de ez már a múlté. Ezt a 2000-es ötletet megelőzte az 1996-tól elindult tematikus diskmagazinunk (Dimenzió) - melyet én szerkesztettem egy kis csapat élén (IQDEPO) -, és 28 számot ért meg. A napokban került fel a  webre is (www.iqdepo.hu). Több tucatnyi, - nem sci-fi témájú - önálló és szerkesztett, tipografált könyvvel a hátunk mögött úgy éreztük, hogy itt az idő egy saját szerkesztésű sci-fi kötet napvilágra segítésének. Időközben természetesen körbenéztünk a világban, és jó pár hazai, illetve részben hazai kiadó támogatásos-rendszerben szerkesztett kötetével találkoztunk. Ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy ezt mi is megpróbálhatnánk.

Fantasya.hu: Áll valami kiadó az antológia mögött, vagy teljesen önfinanszírozó a
kiadvány, a „projekt”?

Ambrus Attila: A PTE ÁJK-n dolgozva egyetemi jegyzetekkel kapcsolatban nagyon jó viszonyt alakítottunk ki egy neves pécsi nyomdával, amely mellesleg pár éve saját kiadású könyvek forgalmazásával is foglalkozik. Így tulajdonképpen mondhatom, hogy nyomda és kiadó is áll mellettünk. Az ügyvezetővel beszélgetve hangot adtam az ötletemnek. Mivel konkrétumokról akkor még nem esett szó, ezért úgy tűnt, hogy a gondolat megint csak ötlet marad. Aztán a nyomda/kiadó körbenézett a piacon és támogatásáról biztosított abban az esetben, ha egy "mintapéldányt" bemutatok neki. Az Új Galaxis 1. száma így születhetett meg. Mivel még nem voltak pályázók, ezért a saját írásainkból válogattunk össze egy kis csokorra valót. Szerettünk volna ezzel egy lehetséges mintát adni másoknak a könyvkiadás eme lehetőségét illetően, és csakis a saját pénzünket kockáztatni próbaként... A kiadás költségeit így részben mi finaszíroztuk, a tördelést, korrektúrázást, nyomdai előkészítést magam végeztem, és a nyomda/kiadó vállalta a nagyobb rizikót, vagyis az anyagi támogatás jelentősebb részét, és ez ma is így van, mindegyik kötetnél. A könyveket az Alexandra Kiadó bolthálózatában és a könyvellátó hálózatban is megjáratták, így nagyobb nyilvánosságot kaphatott, mint hogyha magánkiadásként került volna utcára.

Természetesen a saját finaszírozásunk arányában mi magunk is kaptunk közel 250 db könyvet, melyeket nagyrészt reprezentatív bemutatkozó ajándékként küldtünk szét az országban, és a hirtelen megsokasodott ismerősök, rokonok is megkapták a maguk ellátmányát. (nevet) Persze, még így is maradt sok példányunk, melyek egy részét az interneten a különböző fórumokon hirdettünk megvételre. A befolyt összeget természetesen a következő számokra fordítottuk.

Fantasya.hu:  Mennyire sikerült a hazai SF élet részéve válnia a kezdeményezésnek?

Ambrus Attila: Erről megoszlanak a vélemények. Az, hogy az első szám alig tíz hónap alatt gyakorlatilag elfogyott, mindenképpen pozitívum. Persze, igen sok könyvet szétosztogattunk, mi is és a kiadó is (reklámtevékenység). Annak ellenére, hogy gyakorlatilag az első kötet az árát épphogy visszahozta, úgy érzem, sokan megismerhették az Új Galaxist. A 2. szám már valódi szerkesztett anyag lett, hiszen a felhívásunkra a vártnál több munka érkezett, ezért még válogatni is lehetett. A 3. szám pedig már egy „megakötetnek” is tekinthető, hiszen 22 alkotó írásai és grafikái kerültek a kötetbe. Azonban tény, hogy még nem ismer bennünket mindenki. De majd lassan-lassan ez is változni fog. Természetesen először csak ezt a Galaxist célozzuk meg, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. (nevet) Szeretném még kiemelni azt is, hogy nem csupán az irogató, de a rajzoló tehetségek, kezdő, fiatal alkotók is helyet kaptak valamennyi kötetben.

Fantasya.hu: Kikből állt a szerkesztőbizottság, ki hozta meg a végső döntést arról, hogy mi jelenhet meg, s mi nem? Volt annyi jelentkező, hogy bátran lehetett „szórni”, vagy az anyagiak miatt kompromisszumokat kellett kötni?

Ambrus Attila: A szerkesztőbizottság igen kicsiny létszámú. Sokakban bizonyára ez is visszatetszést fog szülni. Gyakorlatilag 4 főből áll. Én (aki a teljes nyomdai előkészítést végzem), Kéri Katalin (aki egyben a korrektor is) a nyomda/kiadóvezető (aki az „anyagi rizikó” nagy részét is vállalja), és az Alexandra Kiadó vezetője (aki terjesztőként szakmailag is átnézi az anyagot). Gyakorlatilag a 2. szám sikere után már szinte teljes szabadkezet kaptam, így nagyrészt én adhatom meg az utolsó szót. Szerencsére jó az összhang és nem kell „császárkodnom”, nem is szeretnék, mert az nagy teher lenne számomra.

A 2. számnál rendesen szórtunk, persze akkor még próbáltuk magunkat tartani az első számnál elért 130 oldalhoz. Annyi jó anyag volt azonban ekkor már a tarsolyunkban, hogy az oldalszám felkúszott 170 oldalra. Persze, még így is kimaradt legalább feleannyi. A kiadó ügyvezetőjének homloka igen gyöngyözött, amikor megjelentem nála a kézirattal. Azonban pár napon belül szabad jelzést kaptunk... és bejött.

A 3. szám már 206 oldalas lett. Tele kiváló írásokkal. Szerencsére a jelentkezők addigra már rájöttek, hogy nem fantasy írásokat várunk, hanem sci-fi műfajban nyomulunk. (Már gondoltam arra is, hogy össze kellene dobni egy fantasy-kötetet is, de van erre sok kiváló hazai vállalkozó, úgyhogy ezt egyelőre hanyagoljuk.)

Mivel az Új Galaxisnál nincsen időkorlát, azaz időszaki kiadványként jelenik meg, ezért összevárjuk, amíg összejön egy ütős szám. Tehát nem köt bennünket a lapzárta, ami esetleg a minőség rovására mehetne. Tehát nem kell kapkodnunk. Úgyhogy, ha esetleg kicsit gyengébb a termés, akkor elhúzzuk akár még egy betakarításig is. Ezen nem szeretnénk változtatni. Azért sem, mert előzetesen egy kötetre gondoltunk, aztán meg úgy gondoltuk legyen három, hiszen annyi a magyar igazság... no, most meg itt a ráadás... ráadásul úgy látom, lesz még ráadás... Persze, az sem árt a lelkünknek, ha visszatapsolnak bennünket és nem visszataposnak. (nevet)

Fantasya.hu:  Érkeztek visszajelzések?

Ambrus Attila: Igen. Az ismerősök és barátok bátorítása jól esik... de amint azt
jól tudjuk, az nem mindig objektív, az nem biztos, hogy valódi vélemény. Ugye mindenki tudja, hogy nem illik a csúnya menyasszonynak pont az esküvője napján a fülébe duruzsolni: „Drágám, hogy te milyen ronda vaaagy!!!” Úgyhogy a barátok véleménye sokszor csalóka, nem igazi siker, csak bók. De megkerestek idegenek is, napról napra látványosan bővül az olvasói táborunk. Tizenévesektől hetvenesekig kaptunk visszajelzéseket, és megkeresett minket például egy debreceni központú tehetséggondozó egyesület, sci-fi klubok és régi Galaktika-rajongók. Kritika is érkezik, de csak ha értelmes és nem csupán vagdalkozó, akkor figyelünk rá.

Fantasya.hu: Készül a negyedik kötet, a Hold köré tematizálva. Itt már pályázat is kiírásra került, ami azt sejteti, hogy nem kell fizetni a megjelenésért. Az előző kötetek bevételei adnak erre lehetőséget?

Ambrus Attila: A kiadóval történt egyeztetés és az eddigi eladott példányszámok alapján úgy fest a dolog, hogy a 4. kötet esetében az eddigi befolyt összeget visszaforgatjuk. Ez jelenleg egy egyszeri lehetőség. Majd meglátjuk, hogy hogyan sikerül a továbblépés a következő köteteknél. Egy minisztériumi pályázaton is indultunk, ha szerencsénk lesz akkor talán a folytatáson is gondolkodhatunk... de erről majd máskor, ha már biztosat tudunk mondani.

Fantasya.hu: Nyilvános a kötetek példányszáma?

Ambrus Attila: Természetesen. Amikor amatőr antológiánkat útnak indítottuk, úgy gondoltuk, hogy olyan lehetőséget kell teremtenünk, amely magyar nyelven író magyar anyanyelvűeknek szól, hazánkon belül és túl is. Van néhány olyan pályázat, ahol követelmény az írás legalább 1000 példányszámú kötetben való megjelenése. Ennek az Új Galaxis megfelel. Hivatalosan 1000 példányban jelenik meg (nem hivatalosan többen, hiszen a nyomda és a kiadó igényt tartott rá, hogy a dolgozóknak is jusson „hazára”, úgyhogy általában 50-60 példánnyal több kerül ki a nyomdagép alól).

Ezenkívül az első kötet (mivel szinte teljesen elfogyott) teljes szövegben felkerült   weblapunkra (www.ujgalaxis.hu). Többen kifogásolták, hiszen úgy gondolták, akkor nem fog fogyni így a könyv. Ez szerintem nem így van, hiszen a könyv szaga, íze, fogása teljesen más, mint a monitor lüktető fénye. A net egy lehetőség az „ingyen reklámra”, bűn lenne nem élni vele. Persze, vannak mazohisták, akik majd kinyomtatják és összefűzik, megspórolva vele pár forintot. Tegyék ezt, kíváncsi leszek, hová teszik majd évek múlva a sok dossziét. (nevet)

Fantasya.hu: Nem csak novellákkal, hanem elméleti írásokkal is foglalkoztok az
antológiákban. Mi a véleményed a hazai fantasztikus irodalom elméleti részéről?

Ambrus Attila:  Nem tagadom, hogy a régi Galaktika nagyon sokban módosult tudatállapotot hozott bennünk létre. Úgy gondolom ez akkoriban bevált, és ezt a vonalat mi is szeretnénk követni. Ez nem is olyan egyszerű, mint kezdetben gondoltam. A legtöbbször több munka van a tanulmányokkal, mint a fikciókkal. Arra törekszünk, hogy minden fontosabb állítást jegyzetekkel, bibliográfiával alátámasszunk. Ha egyszer már tudományos jelzővel illetjük az írást, akkor az olvasókat szeretnénk azzal megtisztelni, hogy mindent lekövethetővé, ellenőrizhetővé teszünk... Csak így van értelme.

Manapság a sci-fi talán újra fel tud éledni, hiszen igény van rá. A számítástechnika fejlődése nagyon sok jót tett az ügynek, azonban az öröm egyúttal üröm is, hiszen a látványvilág a különböző médiumokban elkápráztatja az embert, tompítja is egyben az olvasás utáni vágyat. A szépirodalom sajnos, kevésbé népszerű manapság, klipekkel teli világunkban, de csak rajtunk múlik, hogy letaszítjuk-e a szakadékba, vagy két karral átöleljük és megpróbáljuk egy Új... egy Jobb Új Galaxis felé irányítani... Így legyen.

2004. 03. 09

(www.fantasya.hu)