Dick neve jól cseng a fantasztikus irodalom ismerõi és szeretõi körében, pedig könyvei nem tartoznak éppen a legkönnyebben fogyasztható írások közé. Nem csoda, hogy a mûvei alapján készült filmeket is „feldúsítják” (vagy inkább felhígítják) populárisabb elemekkel, de az alapanyag minõsége még így is garancia a tartalmas szórakozásra.

Az Agave kiadó Dick sorozatának legfrissebb tagja is markánsan magán hordozza nem csak Palmer Eldritch, hanem Dick stigmáit is, benne van szinte minden, ami az írót azzá tette, ami, jó és rossz értelemben egyaránt. Külön csemege a végén közölt jegyzet, ami még élesebben rávilágít azokra a vonásokra, amiket a figyelmes szemlélõ, olvasó felfedezhetett a regényben. A kis kapszulával díszített játékbabák mögött félelmetes mélységek rejtõznek, rejtõzhetnek, de az már kérdéses, hogy ezek a mélységek, a Dick által személyesen is  megtapasztalt, megszenvedett gonosz hol is helyezkedik el valójában, illetve van-e éles határ az általa uralt „világ” és a mi világunk között – már ha ez két külön világ egyáltalán. „Dick könyveiben az olvasó soha nem érezheti magát biztonságban”, írja a kötet hátsó borítóján az egyik ajánló, de az egyik kérdés az, hogy ez csak a könyvre igaz-e?           

A túlmelegedõ, túlnépesedett Földet irányító ENSZ erõszakkal toloncolja ki saját polgárait a Naprendszer gyarmatosításra váró, igencsak sanyarú életkörülményeket „nyújtó” bolygóira, holdjaira, a kényszertelepesek reménytelenségét enyhítendõ pedig jótékonyan szemet huny a bolygóközi kábítószerkereskedelem felett. A Dra-Zs nevû szer, na meg a hozzá szükséges játékbabák és egyéb felszerelési tárgyak segítségével a használók visszaálmodhatják magukat a Földre, akár együtt is, ha együtt rágják – mire nem jó egy Barbie baba... Ám a szomszédos rendszerbõl hazaesik (szó szerint) egy Palmer Eldritch nevû figura, aki új szert akar bevezetni a piacra, az Ét-R-t, amit ráadásul még az ENSZ is támogat, hisz sokkal „hasznosabbnak” tûnik a Dra-Zs-nál. Megkezdõdik hát a verseny a piacért, legális és kevésbé legális eszközökkel, de mégsem lesz a cselekmény egy klasszikus kartellháború leírása, helyette elmerülünk az Ét-R által ígért örök életbe, akár akarunk, akár nem, s kérdéses, hogy visszatérünk-e onnan egyáltalán.... 

Két dolog tetszik különösen a regényben. Az egyik az, hogy Dick szinte minden sci-fi sablont beépít, mégsem sablonos. Pedig van itt minden, ûrhajók, ûrcsata, lézerpisztollyal hadonászó ügynök, rosszindulatú idegen lények, idegen bolygók gyarmatosítása, nem is beszélve Palmer Eldritchrõl, aki sokfunkciós, cserélhetõ mûkarjával, acélfogaival, mûszemével bármelyik rikító borítójú ûropera köztiszteletben álló fõgonosza lehetne. Fõgonosz is, azzal itt sincs hiba, de ez a gonoszság valóban velõig hatol, csontfagyasztó, amit az ûroperák még oly rémisztõ alakjairól nehéz elmondani. Hát ennyit a sablonokról: nem mindegy, mit épít belõle az ember. Dick viszont igazán érti a dolgát.

A másik pedig, ami tetszett, az a könnyedség, amivel elénk tárul a regény világa. Alaposan kidolgozott, több regénynek elegendõ hátteret biztosító világ ez, visszaköszönnek motívumok más Dick írásokból is, például a prekogok vagy a vub, mégsem fecsérel túl sok energiát a részletes leírásukra. Legjobb példa erre talán a Marsra való érkezés bemutatása. Mások talán oldalakat szenteltek volna (ha nem is egybefüggõen) a környezet leírására, Dicknél nem nagyon találkozunk ilyennel. Bemutat persze õ is mindent, de mindennek van dramaturgiai funkciója, semmi nincsen csak a leírásért magáért. Egyszerûen nincs szüksége arra, hogy aprólékosan felvázolja a homokkotrókat, bunkereket, tájképeket: pontosan tudja, hogy milyenek, s képes arra, hogy ezt valami varázslatos módon átvetítse az olvasóba is. Olvashatunk igencsak hosszú leírásokat a Marsról más könyvben is, de õszintén szólva, ott sem áll elõttünk valóságosabban a kép, mint itt. Valahol itt kezdõdik az, amit talán az írásmûvészet titkának is lehet nevezni... Dick pontosan tudja, mit akar leírni, és pontosan azt is írja le. Ekkora, és ilyen minõségû életmûvet a neki adatott évek alatt másképp nem is hozhatott volna létre.

Ha továbbra is biztonságban akarjuk érezni magunkat, akkor kerüljük el messze az Agave igényes kiadású Philip K. Dick könyvét. Ha nem... akkor Palmer Eldritch eljön értünk is, s „a valóság soha többé nem lesz olyan, mint azelõtt volt”...

2003-12-06

www.fantasya.hu