Epizód a jövőből (1995)
szs 2006.11.20. 09:45
Valamilyen pályázatra írtam 16 évesen... Valahol el kell kezdeni. :) Persze nem kaptam rá semmiféle visszajelzést.
Epizód a jövőből
(1995)
Ködös, hideg reggel volt, mikor egy fehérre festett busz állt meg a kisváros főterén. Némi gőz vegyült a ködbe, mikor a busz lassan leereszkedett a földre, s kinyitotta az ajtóit. Az anya
megfogta a fia kezét.
- Gyere. - mondta - Itt a busz._
Még három másik nő állt ott, kettő egy - egy lánnyal, egy meg két fiúval, akiken látszott, hogy ikrek. Az anya előkereste az igazolvány t, majd belépett a járműbe.
- Jó reggelt. - mondta a sofőr, s elvette az igazolványt. Begépelt pár számot és betűt az előtte lévő számítógépbe, majd bólintott egyet: - Foglaljanak helyet.
A buszon már voltak jópáran, mind nő és gyereke. A fiú kíváncsian nézte őket, de az anyja maga után húzta.
- Ide ülj!
Leültek. Miután mindenki felszállt, az ajtók becsukódtak, s a busz felemelkedett, majd továbbindult. A falon elhelyezkedő hangszórókból zene hallatszott, biztos valamelyik országos adó
műsora.
- Mikor érünk oda? - kérdezte a fiú.
- Két óra múlva.
- Az sok?
- Nem olyan sok.
Az anya elővett a táskájából egy videojátékot, s a gyerek kezébe nyomta.
- Anyu, ezt már unom! - nyafogott az.
- Jó, akkor nézd a tájat.
A fiú a színezett ablak felé fordult. A kétszázzal száguldó busz mellett néha elsuhant egy -egy kisebb épület vagy facsoport. Visszafordult az anyja felé, s látta, hogy az egy újságot olvas.
- Miért megyünk az intézetbe? - kérdezte.
- Hogy megvizsgáljanak.
- De én nem is vagyok beteg. A többiek betegek?
- Nem, ők se betegek.
- Hát akkor miért?
- Megnézik majd, hogy milyen erős vagy, meg milyen okos... Egy aranyos bácsi fog majd beszélgetni veled...
- Mást nem csinálnak?
- Vesznek tőled egy kis vért, meg szövetmintát...
- Fúj! - rázkódott meg a kisfiú - Fájni fog?
- Nem. Csak annyira, mint mikor megcsípnek. Tudod, csip- csip- csóka...
- Vak varjúcska...- folytatta énekelve a kisfiú, s játékosan csipkedte az anyja kezét.
Pár pillanat múlva abbahagyta, s mégis kezébe vette a videojátékot. Az anyja visszafordult az újság felé, de közben meg állapította, hogy nem bírja leplezni az idegességét: remeg a keze.
- Apa miért nem jött velünk? - kérdezett tovább a gyerek.
- Mert neki nem kellett...
- Catherinennel van?
- Igen, valószínű...
- Apa miért van mindig Catherinennel, s miért nem veled?
- Majd ha nagy leszel, megérted.
- Mikor leszek nagy?
- Ha majd olyan magas leszel, mint én.
A busz lassított, hamarosan házak tünedeztek fel, majd meg is álltak. Kis döccenéssel "leült" a busz a földre, s kinyíltak az ajtók. Mindössze egy idősebb nő szállt fel, egy csöppnyi
lányt hozva.
- Catherinennek nem lesz gyereke aputól?
Az anya ránézett a fiúra. Az gyermeki érdeklődéssel nézett vissza, mintha csak azt kérdezné, hogy mi lesz ebédre. Vállat vont. Új kor, új erkölcsök. Már vagy száz éve.
Voltaképpen ő az, aki kilóg a sorból, hiszen már beleszületett ebbe.
- Nem, nem lesz - felelte.
- Miért nem?
- Mert Catherine nem lehet anya.
- Miért nem? Valami baja van?
- Nem. Még kiskorában megvizsgálták, s úgy döntöttek, nem lehet.
- Az intézetben vizsgálták meg?
- Igen.
- És most engem is megvizsgálnak?
- Igen - mondta kényszeredetten az anya.
Igen, gondolta. Egyszer úgy is el kellett volna mondania neki. S nem akart összevissza hazudozni, hiszen egy gyereknek nem lehet hazudni. S előbb-utóbb úgyis meg kellett volna értenie, hogy a világ azon táján, ahol ő él, az emberek két részre oszlanak. Vannak a "selejtek", akikre egy apró műtét után már csak mint dolgozókra van szükség, és vannak a tökéletesek, akikre a nemzet fenntartásának feladata hárul.
- Nekem lehet majd gyerekem? - kérdezte a fia.
- Reméljük. Szeretnél gyereket?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert folyton bőgnek.
Az anya elmosolyodott, s újra olvasni kezdte az újságot. Emlékezett, mikor őt vitték az intézetbe - hatévesen, mint mindenkit - azt mondták neki, hogy csak azt vizsgálják meg, nem
beteg-e. Igen, bizonyos mértékben tényleg azt vizsgálják, állapította meg keserűen. Ha hajlamod van a rákra, nem lehetsz anya. ( Mert a gyereked rákos lesz.) Hacsak átlagos az immunrendszered, nem lehetsz anya. ( Mert a gyerekednek még átlagos se lesz.) Ha valami aprócska gond van a génjeiddel, nem lehetsz anya. ( Mert a gyereked mutáns lesz.) Ha nem vagy olyan, mint a TÖKÉLETES EMBER, akkor nem lehet gyereked, és gyorsan és fájdalommentesen kiszedik a petefészkedet, vagy elkötik az ondóvezetékedet.
ÁLLITSUK MEG A NYUGAT NÉPESSÉGNEK A LEROMLÁSÁT!!! - hirdette
egy mozgalom már vagy kétszáz évvel ezelőtt, s alig száz év alatt már az egész társadalomra vonatkozott az a szabály, hogy csak annak lehet gyereke, aki megfelel az előír soknak. A népesség ennek köszönhetően szinte megtizedelődött, erre bevezették, hogy a TÖKÉLETES ANYÁKNAK kétévente kell egy lehetőleg TÖKÉLETES GYERMEKET szülniük, s hét gyerekig meg sem állhatnak, kivéve, ha elvállalják az első gyerek nevelését, akkor hat évig
fel lesznek mentve az anyai kötelezettségek alól, s összesen csak öt új életet fognak a nemzetnek adni. (Általában az anyák egy nevelőnőnek adják a gyerekeiket, rögtön a szülés után, s nem is látják többet.) A népesség száma lassan stabilizálódott, s mára a tökéletesek aránya meghaladja a 45%-ot, s ez évről-évre nő; mármint itt az államokban, a Föld többi népe pedig nem érdekes, úgysincs már nekik sok hátra...
Belenézett az újságba. Egy terjedelmesebb cikken akadt meg a szeme: AZ ANYÁK KORÁN HALNAK! Visszarakta az újságot a táskájába. Eltöprengett azon, hogy milyen kegyetlen az
élet. A TÖKÉLETES APÁK átlag hetven évet élnek, a "selejtek" ötvenötöt, s végül az anyák negyvenet. Hát, ez a világ rendje, gondolta, és már nem is volt ideges.
Az anya már egy órája az intézet minden kényelemmel felszerelt várótermében ült, a buszon utazó többi nővel egyetemben. Néhányan beszélgettek - általában az idősebbek, akik már az ötödik -
hatodik nevelt gyereküket hozták ide - mások olvastak vagy zenét hallgattak. Az anya nem volt társasági lény, sohasem volt az. Talán ez volt az oka annak, hogy nem volt barátja a
"selejtek" közül, holott majdnem minden tökéletes tartott egy "selejt" szeretőt. Kezébe vett egy napilapot, s belenézett. —újabb szenátusgyűlés, folytatódik a Fehér Ház visszaállítása
eredeti állapotába a Szabadságszobor mellett, újabb járványok Ázsiában... Semmi érdekes. Olvasni kezdte a szenátusról szóló cikket. Megakadt a szeme egy bekezdésen. Jonhelly szenátor azt
javasolta, hogy az anyákat kíméljék jobban, s csak öt legyen kötelező. Aranyos ez a Jonhelly, gondolta, legközelebb a pártjára szavazok. Tovább olvasta. Indítványt nyújtottak be, hogy
növeljék a MAJDNEM TÖKÉLETES béranyák számát, így növelve a népességet, ugyanis munkaerőhiány van, mindent még a gépek se tudnak. Lerakta az újságot. Ezen ő is gondolkozott. Befekszik valamelyik klinikára, hogy kivegyék pár petesejtjét, ezért kapott volna némi pénzt is. Nem mintha szükséget szenvedett volna valamiben hiszen - hála a már-már vallásos anyakultusznak - volt autója, háza, meg mindenféle "bigyója", ahogy ő nevezte. ( Bár kevesebb pénzt kapott, mint azok az anyák, akik nem nevelik a gyereküket, hanem nevelőnőnek adják.) Azért akart petesejtet adni, mert látott egy műsort a tévében, ahol bemutattak MAJDNEM TÖKÉLETES nőket, akiknek komoly lelki válságot okozott, hogy nem lehet gyerekük. Azonban az ilyen "petesejtadókat" - számára érthetetlen, miért - egyfajta megvetés sújtotta társadalomszerte.
Elővette a táskájából a fia képét. Egy csokitorta mögül vigyorgott, az apja pedig szamárfület mutatott neki. Voltaképpen szerencsém van, gondolta, a legtöbb apa eltűnik azután, hogy a
legősibb módon elvégzi apai kötelességeit. Ezzel szemben Jim mindig eljött a fia születésnapjára, igaz, Catherine-nel együtt, de ez nem zavarta. Az órájára nézett. Már másfél órája
folyik a vizsgálat. Furcsamód nem érzett aggodalmat. Ha lánya lett volna, talán aggódott volna, remélve, hogy nem lesz TÖKÉLETES, hiszen nem sok anya van, aki örül neki, hogy anya; néhány "fanatikus", régivágású, teltkarcsú (kövér), nem túl szép (kifejezetten ronda) nő kivételével, akik kifejezetten élvezték, hogy anyák. Ő ugyan nem tartotta szépnek magát - pedig nem volt csúnya - de tudta, nem akar olyan lenni, mint azok az őskorivénusszer– nők.
Leakasztott egy fejhallgatórádiót a tartóról, s bekapcsolta. Valami kívánságműsor volt, egymást követték a népszerűbbnél - népszerűbb számok. Hátradőlt a székben, s becsukta a szemét.
Törj át, fényes napsugár,_
Rád az emberiség vár...
Hülyeség, gondolta, az emberiség nem a napsugárra vár, hanem a halálra, a napsugárból, meg a velejáróiból (leégés, bőrrák) már túlontúl sok volt. Az emberiség a halált várja, az Államok
népe pedig azt, hogy minél hamarabb kihaljon ázsia, Afrika, Európa, meg a többi járványtizedelte, éhező, fázó, beteg, egyszóval sötét kontinens.
Jöjj el Megváltó,
Ó, jöjj el...
Megváltó, a fenét! Átkapcsolt egy másik csatornára.
- ...st az Egészségügyi Felügyelet és a Járványelhárítási Bizottság közös bejelentése következik. - hallotta a bemondó hangját. Nocsak, mi lesz már megint? Tífusz, kolera, pestis, ebola... Az Államok népe lassan megszokja, a többi ember pedig bízik a szerencséjében.
- Aggasztó méreteket ölt a NAIDS járvány világszerte. Kínában tartózkodó megfigyelőink szerint csak Pekingben egymillió az áldozatok száma - folytatta a bemondó - A kormány riadókészültségbe helyezte a hadsereg és a Nemzeti Gárda egységeit. A határőrségnek tűzparancsa van minden határhoz közelítő ember ellen. Megkezdték a tengerpartok tíz kilométeres mélységben való kiürítését, ugyanis félő, hogy fertőzött anyag sodródhat partra. A külföldön tartózkodó állampolgárokat csak egyhónapos karantén után engedik be, külföldieknek tilos a belépés. A stúdióban van Alann professzor, kérem ismertesse a betegség tüneteit! Khm, igen , köszönöm. Nos, a NAIDS vírusa cseppfertőzéssel terjed. A lappangási idő egy óra, vagy akár egy hónap is lehet. A tünetek enyhe láz - de lehet láztalan is - s általános gyengeség. A halált végül is más betegségek okozzák - általában egy egyszerű influenza - ugyanis az immunrendszer
teljesen működéské..._
Kikapcsolta. Ez komolynak néz ki, ennyire még egyik járvány esetén se zárkóztak el a külvilágtól, bár amúgy is elég felszínes volt a kapcsolatuk. De, végül is, nem érdekli. De jó lenne
hazamenni, venni egy jó forró fürdőt, aztán aludni egy hetet...
Arra riadt fel, hogy a nevét mondj k.
- ... radjon a hetes szobába, Susanna Heyron a nyolcasba, Anee Kovatch a kilencesbe...
Visszarakta a rádiót, felvette a táskáját, s elindult. A hetes szoba rögtön a folyosó elején volt. Belépett. Egy középkorú, kopaszodó orvos ült egy íróasztal mögött, a bejárattal szemben.
- Jó napot.
- Jó napot.
Leült az íróasztal mellé egy székre. Az orvos egy papírlapot nézegetett, amit Úgy tartott a kezében, hogy az anya ne láthassa, mi van rá írva.
- Ön ugyebár anya?
- Igen, nem vagyok nevelő.
- És ez ugyebár az első fia?
- Igen. Én nevelem.
- És a későbbiekben sem akarja, hogy nevelőhöz kerüljön?
- Nem, ő az én fiam.
- És a többi?
- Milyen többi?
- Akiket még szülni fog. A többi négy.
- Rájuk megpróbálok majd Úgy gondolni, mint valami idegenekre, akikhez alig van valami közöm....
- Ez igen érdekes. Tudja, én pszichológus vagyok, és...
Az anya egy hűvös pillantást vetett az orvosra.
- Izé... - mondta az - Szóval itt vannak a fia vizsgálati eredményei...
Még mindig nem mutatta a papírokat.
- Az erőnléte jó... - valóságos kis vasgyúró, tudja? - szellemileg is rendben van. Meglehetősen zárkózott ugyan...
- Mint én, tudom...
- Az immunrendszere valamivel jobb az átlagosnál, de...
Szóval NEM TÖKÉLETES, gondolta az anya, s egy kis szánalmat érzett a fia iránt, de furcsamód - ez még őt is meglepte - semmilyen anyai érzés nem bukkant elő belőle.
- De?
- A génvizsgálat allergiára és rákra való hajlamot mutatott ki. Megérti ugye, hogy....
Az anya elé tette a papírlapot. Rajta, nagy vörös betűkkel:
MEDDŐVÉ TEENDŐ.
Módszeresen összehajtogatta a lapot, s a táskájába tette. Az orvos egy beutalót is átnyújtott.
- A jövő hétre, a Carter kórházban végzik el a khm... beavatkozást. Jobb ezen minél előbb túlesni, érti, ugye...
- Persze.
- Ne aggódjon, nem okoz semmilyen lelki vagy fizikai traumát. - folytatta az orvos, s közelebb hajolt - Tanúsíthatom.
- Nem aggódom. A fiam hol van?
- A váróban.
Felállt, s indult kifelé.
- Nem találkozhatnánk valahol még? - szólt utána az orvos. Az anya kiment, és nem válaszolt.
- Anyu, ugye nem lesz gyerekem? - kérdezte a fia.
- Nem.
- Pfh.... Akkor megnyugodtam.
Ugyanolyan ködös és hideg volt az idő, mikor hazaértek. Az anya ivott egy narancslevet, majd levett egy vaskos katalógust a könyvespolcról, s nekiállt, hogy kiválassza a következő gyereke apját.
95.05.21
|