Epizód a jövőből

(1995)

Ködös, hideg reggel volt, mikor egy fehérre festett busz  állt meg a kisváros főterén. Némi gőz vegyült a ködbe, mikor a busz lassan leereszkedett a földre, s kinyitotta az ajtóit. Az anya

megfogta  a fia kezét.

-  Gyere.  - mondta - Itt a busz._

Még  három másik nő  állt ott, kettő egy - egy lánnyal, egy meg két fiúval, akiken látszott, hogy ikrek. Az anya előkereste az igazolvány t, majd belépett a járműbe.

-  Jó  reggelt.  -  mondta  a sofőr, s elvette az igazolványt. Begépelt pár számot és betűt az előtte lévő számítógépbe, majd bólintott egyet: - Foglaljanak helyet.

A  buszon  már  voltak  jópáran,  mind  nő  és  gyereke.  A fiú kíváncsian nézte őket, de az anyja maga után húzta.

- Ide ülj!

 Leültek. Miután mindenki felszállt, az ajtók becsukódtak, s a busz  felemelkedett,  majd  továbbindult. A falon elhelyezkedő hangszórókból zene  hallatszott, biztos valamelyik országos adó

műsora.

- Mikor érünk oda? - kérdezte a fiú.

- Két óra múlva.

- Az sok?

- Nem olyan sok.

 Az  anya  elővett  a táskájából egy videojátékot, s a gyerek kezébe  nyomta.

- Anyu, ezt már unom! - nyafogott az.

- Jó, akkor  nézd  a  tájat.

A  fiú  a  színezett  ablak felé fordult. A kétszázzal száguldó busz  mellett néha elsuhant egy -egy kisebb épület vagy facsoport.  Visszafordult az anyja felé, s látta, hogy az egy újságot olvas.

- Miért megyünk az intézetbe? - kérdezte.

- Hogy megvizsgáljanak.

- De én nem is vagyok beteg. A  többiek betegek?

- Nem, ők se betegek.

- Hát akkor miért?

- Megnézik majd, hogy milyen erős vagy, meg milyen okos... Egy aranyos bácsi fog majd beszélgetni veled...

- Mást nem csinálnak?

- Vesznek tőled egy kis vért, meg szövetmintát...

- Fúj! - rázkódott  meg a kisfiú - Fájni fog?

- Nem. Csak annyira, mint mikor  megcsípnek. Tudod, csip- csip- csóka...

- Vak varjúcska...- folytatta énekelve a kisfiú, s játékosan csipkedte az anyja kezét.

Pár pillanat múlva abbahagyta, s mégis kezébe vette a videojátékot. Az  anyja visszafordult az újság felé, de közben meg állapította, hogy nem bírja leplezni az idegességét: remeg a keze.

- Apa miért nem jött velünk? - kérdezett tovább a gyerek.

- Mert neki nem kellett...

- Catherinennel van?

- Igen, valószínű...

- Apa miért van mindig Catherinennel, s miért nem veled?

- Majd ha nagy leszel, megérted.

- Mikor leszek nagy?

- Ha majd olyan magas leszel, mint én.

A  busz lassított, hamarosan házak tünedeztek fel, majd meg is  álltak.  Kis  döccenéssel "leült" a busz a földre, s kinyíltak az  ajtók.  Mindössze  egy idősebb nő szállt fel, egy csöppnyi

lányt hozva.

- Catherinennek nem lesz gyereke aputól?

Az  anya  ránézett  a  fiúra. Az gyermeki érdeklődéssel nézett vissza,  mintha  csak  azt  kérdezné,  hogy mi lesz ebédre. Vállat  vont. Új  kor,  új  erkölcsök.  Már  vagy  száz  éve.

Voltaképpen ő az, aki kilóg a sorból, hiszen már beleszületett ebbe.

- Nem, nem lesz - felelte.

- Miért nem?

- Mert Catherine nem lehet anya.

- Miért nem? Valami baja van?

- Nem. Még kiskorában megvizsgálták, s úgy döntöttek, nem lehet.

- Az intézetben vizsgálták meg?

- Igen.

- És most engem is megvizsgálnak?

- Igen - mondta  kényszeredetten  az  anya. 

Igen,  gondolta. Egyszer  úgy  is  el  kellett volna mondania neki. S nem akart összevissza hazudozni, hiszen egy gyereknek nem lehet hazudni. S  előbb-utóbb  úgyis  meg kellett volna értenie, hogy a világ azon  táján, ahol ő él, az emberek két részre oszlanak. Vannak a  "selejtek", akikre egy apró műtét után már csak mint dolgozókra  van  szükség,  és vannak a tökéletesek, akikre a nemzet fenntartásának feladata hárul.

- Nekem lehet majd gyerekem? - kérdezte a fia.

- Reméljük. Szeretnél gyereket?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert folyton bőgnek.

 Az  anya elmosolyodott, s újra olvasni kezdte az újságot. Emlékezett, mikor őt vitték az intézetbe - hatévesen, mint mindenkit  -  azt  mondták neki, hogy csak azt vizsgálják meg, nem

beteg-e.  Igen, bizonyos mértékben tényleg azt vizsgálják,  állapította  meg  keserűen. Ha hajlamod van a rákra, nem lehetsz anya.  ( Mert a gyereked rákos lesz.) Hacsak  átlagos az immunrendszered, nem lehetsz anya. ( Mert a gyerekednek még  átlagos se  lesz.)  Ha  valami aprócska gond van a génjeiddel, nem lehetsz anya. ( Mert a gyereked mutáns lesz.) Ha nem vagy olyan, mint  a  TÖKÉLETES EMBER, akkor nem lehet gyereked, és gyorsan és  fájdalommentesen kiszedik a petefészkedet, vagy elkötik az ondóvezetékedet.

ÁLLITSUK  MEG A NYUGAT NÉPESSÉGNEK A LEROMLÁSÁT!!! - hirdette

egy  mozgalom  már vagy  kétszáz évvel ezelőtt, s alig száz év alatt már az egész társadalomra vonatkozott az a szabály, hogy csak  annak lehet gyereke, aki megfelel az előír soknak. A népesség  ennek  köszönhetően szinte megtizedelődött, erre bevezették, hogy a TÖKÉLETES ANYÁKNAK kétévente kell egy lehetőleg TÖKÉLETES GYERMEKET szülniük, s hét gyerekig meg sem  állhatnak, kivéve, ha elvállalják az első gyerek nevelését, akkor hat évig

fel  lesznek  mentve az anyai  kötelezettségek alól, s összesen csak öt új életet fognak a nemzetnek adni. (Általában  az anyák egy nevelőnőnek adják a gyerekeiket, rögtön  a  szülés után, s nem is látják többet.) A népesség száma lassan stabilizálódott, s mára a tökéletesek aránya meghaladja a 45%-ot, s ez évről-évre nő; mármint itt az államokban, a  Föld  többi  népe pedig nem érdekes, úgysincs már nekik sok hátra... 

  Belenézett  az  újságba.  Egy  terjedelmesebb cikken akadt meg a szeme: AZ ANYÁK KORÁN HALNAK! Visszarakta az újságot  a  táskájába. Eltöprengett azon, hogy milyen kegyetlen az

élet.  A  TÖKÉLETES APÁK  átlag hetven évet élnek, a "selejtek" ötvenötöt, s végül az anyák negyvenet. Hát, ez a világ rendje, gondolta, és már nem is volt ideges.

Az anya már egy órája az intézet minden kényelemmel felszerelt várótermében ült, a buszon utazó többi nővel egyetemben. Néhányan beszélgettek -  általában az idősebbek, akik már az ötödik -

hatodik  nevelt  gyereküket  hozták  ide - mások olvastak vagy zenét  hallgattak.  Az  anya  nem volt társasági lény, sohasem volt  az.  Talán ez volt az oka annak, hogy nem volt barátja a

"selejtek"  közül, holott majdnem minden tökéletes tartott egy "selejt"  szeretőt.  Kezébe  vett egy napilapot, s belenézett. —újabb  szenátusgyűlés,  folytatódik a Fehér Ház visszaállítása

eredeti   állapotába a Szabadságszobor mellett, újabb járványok Ázsiában...  Semmi érdekes. Olvasni kezdte a szenátusról szóló cikket. Megakadt a szeme egy bekezdésen. Jonhelly szenátor azt

javasolta,  hogy  az anyákat kíméljék jobban, s csak öt legyen kötelező. Aranyos ez a Jonhelly, gondolta, legközelebb a pártjára  szavazok. Tovább olvasta. Indítványt nyújtottak be, hogy

növeljék  a  MAJDNEM  TÖKÉLETES béranyák számát, így növelve a népességet,  ugyanis munkaerőhiány van, mindent még a gépek se tudnak.  Lerakta  az újságot. Ezen ő is gondolkozott. Befekszik  valamelyik  klinikára, hogy kivegyék pár petesejtjét, ezért kapott volna némi pénzt is. Nem mintha szükséget szenvedett volna valamiben hiszen - hála a már-már vallásos anyakultusznak - volt autója, háza, meg mindenféle "bigyója", ahogy ő nevezte. ( Bár kevesebb pénzt kapott, mint azok az anyák, akik nem  nevelik  a  gyereküket,  hanem  nevelőnőnek adják.) Azért akart  petesejtet adni, mert látott egy műsort a tévében, ahol bemutattak MAJDNEM TÖKÉLETES nőket, akiknek komoly lelki válságot  okozott, hogy nem lehet gyerekük. Azonban az ilyen "petesejtadókat"  -  számára érthetetlen, miért - egyfajta megvetés sújtotta társadalomszerte.

Elővette  a  táskájából  a fia képét. Egy csokitorta mögül vigyorgott, az apja pedig szamárfület mutatott neki. Voltaképpen szerencsém van, gondolta, a legtöbb apa eltűnik azután, hogy a

legősibb  módon  elvégzi apai kötelességeit. Ezzel szemben Jim mindig  eljött  a  fia  születésnapjára,  igaz,  Catherine-nel együtt, de ez nem zavarta. Az órájára nézett. Már másfél órája

folyik  a vizsgálat. Furcsamód nem érzett aggodalmat. Ha lánya lett volna, talán aggódott volna, remélve, hogy nem lesz TÖKÉLETES,  hiszen nem sok anya van, aki örül neki, hogy anya; néhány "fanatikus", régivágású, teltkarcsú (kövér), nem túl szép (kifejezetten  ronda) nő kivételével, akik kifejezetten élvezték,  hogy  anyák.  Ő ugyan nem tartotta szépnek magát - pedig nem volt csúnya - de tudta, nem akar olyan lenni, mint azok az őskorivénusszer– nők.

Leakasztott  egy  fejhallgatórádiót a tartóról, s bekapcsolta. Valami  kívánságműsor  volt,  egymást követték a népszerűbbnél - népszerűbb számok. Hátradőlt a székben, s becsukta a szemét.

                  Törj  át, fényes napsugár,_

                  Rád az emberiség vár...

Hülyeség, gondolta, az emberiség nem a napsugárra vár, hanem a halálra,  a  napsugárból,  meg a velejáróiból (leégés, bőrrák) már túlontúl sok volt. Az emberiség a halált várja, az Államok

népe  pedig  azt, hogy minél hamarabb  kihaljon ázsia, Afrika, Európa,  meg  a  többi  járványtizedelte,  éhező, fázó, beteg, egyszóval sötét kontinens.

                  Jöjj el Megváltó,

                  Ó, jöjj el...

Megváltó, a fenét! Átkapcsolt egy másik csatornára.

-  ...st az Egészségügyi Felügyelet és a Járványelhárítási Bizottság  közös  bejelentése  következik.  - hallotta a bemondó hangját. Nocsak,  mi lesz már megint? Tífusz, kolera, pestis, ebola... Az Államok népe lassan megszokja, a többi ember pedig bízik  a szerencséjében.

-  Aggasztó méreteket ölt a NAIDS járvány világszerte. Kínában tartózkodó  megfigyelőink  szerint csak Pekingben egymillió az  áldozatok  száma  -  folytatta  a bemondó - A kormány riadókészültségbe helyezte a hadsereg és a Nemzeti Gárda egységeit. A határőrségnek  tűzparancsa  van minden határhoz közelítő ember ellen.  Megkezdték  a  tengerpartok tíz kilométeres mélységben való  kiürítését, ugyanis félő, hogy fertőzött anyag sodródhat partra. A külföldön tartózkodó  állampolgárokat csak egyhónapos karantén  után  engedik  be,  külföldieknek tilos a belépés. A stúdióban  van  Alann  professzor, kérem ismertesse a betegség tüneteit!  Khm, igen , köszönöm. Nos, a NAIDS vírusa cseppfertőzéssel  terjed.  A  lappangási  idő egy óra, vagy akár egy hónap is lehet. A tünetek enyhe láz - de lehet láztalan is - s  általános  gyengeség. A halált végül is más betegségek okozzák - általában egy egyszerű influenza - ugyanis az immunrendszer

teljesen működéské..._

 Kikapcsolta.  Ez  komolynak néz ki, ennyire még egyik járvány esetén se zárkóztak el a  külvilágtól, bár amúgy is elég felszínes  volt a kapcsolatuk. De,  végül is, nem érdekli. De jó lenne

hazamenni, venni egy jó forró fürdőt, aztán aludni egy hetet...

Arra riadt fel, hogy a nevét mondj k.

- ... radjon a hetes szobába, Susanna Heyron a nyolcasba, Anee Kovatch a kilencesbe...

Visszarakta a rádiót, felvette a táskáját, s elindult. A hetes szoba  rögtön  a folyosó elején volt. Belépett. Egy középkorú, kopaszodó  orvos  ült egy íróasztal mögött, a bejárattal szemben.

- Jó napot.

- Jó napot.

Leült  az  íróasztal mellé egy székre. Az orvos egy papírlapot nézegetett,  amit  Úgy tartott a kezében, hogy az anya ne láthassa, mi van rá írva.

- Ön ugyebár anya?

- Igen, nem vagyok nevelő.

- És ez ugyebár az első fia?

- Igen. Én nevelem.

- És a későbbiekben sem akarja, hogy nevelőhöz kerüljön?

- Nem, ő az én fiam.

- És a többi?

- Milyen többi?

- Akiket még szülni fog. A többi négy.

- Rájuk megpróbálok majd Úgy gondolni, mint valami idegenekre, akikhez alig van valami közöm....

- Ez igen érdekes. Tudja, én pszichológus vagyok, és...

Az anya egy hűvös pillantást vetett az orvosra.

-  Izé...  - mondta  az  -  Szóval  itt vannak a fia vizsgálati eredményei...

Még mindig nem mutatta a papírokat.

-   Az   erőnléte  jó...  -  valóságos  kis  vasgyúró,  tudja? - szellemileg is rendben van. Meglehetősen zárkózott ugyan...

- Mint én, tudom...

- Az immunrendszere valamivel jobb az  átlagosnál, de...

Szóval  NEM  TÖKÉLETES,  gondolta az anya, s egy kis szánalmat érzett  a  fia  iránt,  de furcsamód - ez még őt is meglepte - semmilyen anyai érzés nem bukkant elő belőle.

- De?

-  A  génvizsgálat  allergiára és rákra való hajlamot mutatott ki. Megérti ugye, hogy....

Az  anya  elé  tette a papírlapot. Rajta, nagy vörös betűkkel:

MEDDŐVÉ TEENDŐ.

Módszeresen  összehajtogatta  a lapot, s a táskájába tette. Az orvos egy beutalót is  átnyújtott.

-  A  jövő  hétre,  a  Carter  kórházban  végzik  el  a khm... beavatkozást. Jobb ezen minél előbb túlesni, érti, ugye...

- Persze.

- Ne   aggódjon,  nem  okoz  semmilyen  lelki  vagy  fizikai traumát. - folytatta az orvos, s közelebb hajolt - Tanúsíthatom.

- Nem aggódom. A fiam hol van?

- A váróban.

Felállt, s indult kifelé.

-  Nem találkozhatnánk valahol még? - szólt utána az orvos. Az anya kiment, és nem válaszolt.

- Anyu, ugye nem lesz gyerekem? - kérdezte a fia.

- Nem.

- Pfh.... Akkor megnyugodtam.

Ugyanolyan  ködös  és  hideg  volt az idő, mikor hazaértek. Az anya ivott egy narancslevet, majd levett egy vaskos katalógust a könyvespolcról, s nekiállt, hogy kiválassza a következő gyereke apját.

                                                     95.05.21